Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Dr. Hittrich Ödön: A selmeczbányai evengélikus lyceum története

folytán az 1847—48i tanévben a magyar lett e lyceumon az egyedüli tannyelv.*) A nemzetiségi ellentétek egyre élesebbek lettek úgy, hogy 1845-ben a helytartótanács mind a magyar, mind a tót irodalmi társaságot betiltotta, de ezek „irodalmi kör" és „egyházszónoklati gyakorlatok" címén bizonyos korlátozásokkal tovább folytak. Az 1848—49i eseményeknek az iskolára való hatása Király József Pál igazgató felterjesztéseiből ismeretesek.**) 1848 szeptemberében csak az elemi és grammatikai (ľ, II.) osztályok nyíltak meg, a felsők csak novemberben. 1849 január 13-án bevonult a városba a magyar hadsereg, nemsokára pedig az osztrák. A tantermek katonáknak szolgáltak szállásul, a tanulókat pedig szét kellett bocsátani. Februárban megkezdődött ugyan a tanítás, de a felső osztályok létszáma nem volt teljes, mivel sok tanuló beállott honvédnek. A tanévet vizsgálatok nélkül fejezték be, mivel egy orosz hadosztály vonult át Selmeczen. A tanulók létszáma az elemivel együtt az első évben 291 volt, a következő évben pedig 243. Az igazgatói tisztség, mely ebben az időben a felső osztályok tanárai közt évenként váltakozott, 1849—50. iskolai évben Breznyikre jutott volna. De mivel ő a nyáron részt vett Komárom védelmében, a győztes bécsi kormány nem engedte, hogy tovább tanárkodiék. Ekkor Békéscsabára ment, ahol magániskolát nyitott. Válságos évek következtek ekkor a lyceumra. A Thun-rendszer az elemit elválasztotta a középiskolától, melyet nyolc osztályúnak szervezett oly sok heti óraszámmal, hogy azok ellátására a meglévő öt tanár kevés volt; tíz kellett volna. Növelte a bajt az is, hogy a lyceum 1851 április 13-án leégett. Benne pusztult két tanár minden bútora és a zeneintézet teljes felszerelése. Közadakozásból azonban újra felépült az iskola s ez alkalommal Ferenc József 700 forintot adott a nemes célra. A Thun-rendszer súlyos követelményei miatt a *) A magyar nyelv tehát a lyceumban 1808-tól 1848-ig, vagyis negyven évig küzdött elismertetésért és jogaiért s mikor ezt elérte, akkor közbejött a szabadságharc, mely tulajdonképpen felelet volt arra a felvetett kérdésre, hogy a magyar nemzet méltó-e arra, hogy saját országát függetlenül kormányozza. **) Ahogy az apa feljegyezte a szabadságharc alatti eseményeket, úgy örökítette meg pontosan naplójában fia, Király Ernő, a lyceum utolsó igazgatója a világháborúval kapcsolatos dolgokat s az összeomlás utón bekövetkezett fájdalmas eseményeket. lyceum elvesztette nyilvánossági jogát. Érvényes bizonyítványokat nem áIlíthaiott ki. A tanulók létszáma ijesztően fogyott. A tanárok is menekültek, hogy másutt biztos elhelyezkedést találjanak. így Király József Sopronba távozott, ahol még ezután harminc évig működött. Csecseíka Sámuel igazgatónak köszönhető, hogy az iskola nem lett sem német, amit a kormány szívesen látott volna, sem tót. Hogy a tanítás a sok tanárváltozás miatt fenn nem akadt, az a városban lakó tudós férfiaknak köszönhető, akik szívesen jöttek a lyceum segítségére. Ilyenek voltak Kachelmann János ügyvéd, továbbá Farbaky István és Hültl József akadémiai tanársegédek.*) E válságos időkben, 185ó-ban a tanári fizetések emelésére sorsjátékkal egybekötött táncmulatságot rendeztek, mely 733 forintot jövedelmezett. Újabb bai érte az intézetet azáltal, hogy gróf Attems pozsonyi helytartó az iskolától még a gimnázium címet is megvonta. De akadtak lelkes férfiak, akik az iskolát szóval és tettel segítették. Szeberinyi János 1857-ben bekövetkezett halála után a selmeczi tót lelkészségben utóda lett fia, Szeberinyi János. Ö a honti esperességben egy tanári állás fizetését eszközölte ki. Azután Németországba ment és a Gusztáv Adolf egyesülettől tetemes segélyt eszközölt ki. Országos gyűjtést is rendeztek itthon. A Kachelmann-család kétemeletes házat ajándékozott a lyceum céljaira. Zipser Sámuel szabómester pedig 15.000 forintot adott az egyháznak. Szeberinyi ekkor rábeszélte Breznyiket, hogy jöjjön vissza igazgatónak, mert csak ily tapasztalt férfiútól remélte az iskola felvirágoztatását. Breznyik első feladatának tekintette a nyilvánosság: jog visszaszerzését. Az alsó osztályokban behozta az osztályrendszert, a felsőkben pedig a szakrendszert. Az iskola tanítási nyelve a magyar lett; csak a természetrajzot és természettant adták elő németül. Az idők javulására mutat, hogy 1859-ben az iskola udvari szárnyára egy emeletet építettek. Ez évben a bányakerület lett az iskola fenntartója évi 3000 forint támogatással. Breznyik, mint a pátens ellensége, 1859-ben igazgatói tisztjétől megfosztatott, sőt, mint császári rendelet ellen lázító, Kachelmann Károly lyceumi pénztárossal együtt a pozsonyi haditörvényszék elé idéztetett. Minthogy azonban *) Az előbbi később a bányászati és erdészeti akadémia nagynevű rektora lett, utóbbi pedig selmeczi bányaigazgató. 65