Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)
Dr. Hittrich Ödön: A selmeczbányai evengélikus lyceum története
1860-ban a pátenst visszavonták, Breznyik is visszahelyeztetett igazgatói tisztébe. Az acsai tanterv értelmében új tárgyakul került a tanrendbe a torna és a rajz; a tót nyelv pedig 1878-ban végkép kimaradt a rendes tárgyak sorából. 1881-ben Breznyik javaslatára a kerület felállította a tanítóképzőt és ennek céljaira évi 700 forintot szavazott meg. A tanítóképzősök a felső osztályokban (V— VIII.) a latin és görög kivételével minden tárgyat együtt tanultak a többi növendékekkel, latin és görög helyett pedig külön szaktárgyaikat tanulták. A tanítóképzősök, akik közül a szegényebbek minden tan- és ellátási díj alól fel voltak mentve, heti két órában tanulták a bibliai tót nyelvet. II. korszak. 1887-től 1918-ig. A lyceum helyzete még mindig válságos volt. Nem tudott állandó tanári testület alakulni a csekély fizetés miatt; a helyzetet nehezítette az is, hogy a városban az élet meglehetős drága volt. A kiegyezés utáni fellendülésben az állam mintaszerű gimnáziumokat állított fel gazdag felszereléssel, melyekkel a szegény protestáns intézetek alig tudtak versenyezni. így érlelődött meg lassanként az a gondolat, hogy a lyceum vegye igénybe az állam segélyét, ami végre 1887-ben meg is valósult. Ekkor az állam a szerződés értelmében évi 9300 forinttal járult az iskola költségeihez, de kikötötte, hogy az iskolának 10 rendes és 2 helyettes tanára legyen; 4 rendes tanárt pedig az állam nevez ki. Továbbá azt is kikötötte, hogy a lyceumban a tanítás mindig az állami tanterv szerint történjék. Az iskola felekezeti jellege azonban továbbra is megmaradt; az igazgatót és a többi tanárt ezentúl is a felekezeti hatóság választotta. 1888-ban a tanítás már egészen az állami tanterv szerint folyt. Ebben az évben épült fel az udvari szárny II. emelete, hol a rajzterem nyert elhelyezést. Komoly veszély fenyegette ez időben a békéscsabai bank bukása folytán az iskolát, hol 32.000 forintnyi tőkéje volt elhelyezve. A hír vétele után Breznyik az elveszett tőke biztosítására azonnal lekötötte 370 katasztrális holdnyi csabai birtokát, hogy a lyceumot semmi kár ne érje. Az iskola virágzásnak indult. Megkezdődött a görögpótló tárgyak és a rajz tanítása; megalakultak a különböző ifjúsági egyesületek. Breznyik ezután 1893-ban megvált az igazgatóságtól, miután 42 évet töltött a lyceumban s azt 35 éven át a legválságosabb viszonyok közt vezette, mint igazgató. Az ő buzgósága és bátorsága, gazdag tapasztalatokon alapuló bölcsesége nélkül az iskola a nagy zivatarokat nem is élhette volna túl. 1893-tól Jezsovics Károly lett a lyceum igazgatója, kinek idején a kerületek arányosításáról szóló zsinati törvény értelmében a lyceum a honti egyházmegyével együtt a dunáninneni egyházkerülethez csatoltatott, miáltal kultúrális missziója a felvidéken még jelentékenyebbé vált. A tanárok helyzete azonban mindezideig nagyon bizonytalan volt. A protestáns öreg tanár nem mehetett nyugalomba, mint az állami tanárok; neki ereje végső megfeszítéséig a katedrán kellett maradnia, ha a maga és esetleg családja ellátásáról akart gondoskodni. Ezért nagy örömet szerzett minden protestáns tanári testületnek gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszternek azon elhatározása, mellyel 1894-ben a felekezeti tanárok jövőjének biztosítására megalapította az Országos Középiskolai Tanári Nyugdíjintézetet. barcsfai Király Ernő f a lyceum volt utolsó igazgatója A tanárok fizetésének megfelelő rendezése mindinkább sürgőssé vált, mivel okleveles tanár alig jelentkezett a lyceum pályázati hirdetményeire. Az állam jóakarata meg volt az iskola iránt s ennek következménye lett, hogy 1895-ben 66
