Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Dr. Hittrich Ödön: A selmeczbányai evengélikus lyceum története

elő. Oly növendék, aki nem tudott magyarul, az itt ezt a nyelvet úgy sem tanulta meg s a tanulók nagy része úgyis inkább a német nyelv elsajátítása miatt jött Selmeczre. A nagyszámú növendéksereg dacára is igen nehéz volt az iskola helyzete. Ekkor Kanka igazgató a nyári szünidőben koldustarisznyát akasztott vállára s az iskola javára gyűjtve, bejárta Hont, Nógrád és Pest megyét. Ilyen dicséretes módon szerzett az iskolának 150 mérő gabonát és 2500 forintot. Azelőtt az evangélikusokat kényszerítették a jezsuiták iskolájába, most pedig a katholikus gyermekeknek tiltották meg, hogy az evangélikus iskolába járjanak.*) Boleman István igazgatósága alatt 1827— 1838, új iskolát akartak építeni, különösen Szeberinyi János selmeczi tót lelkész buzgólkodott az ügy érdekében. Gyűjtés folyt erre a célra az egész országban. Az épületet emeletesre tervezték, de tekintettel a tanulók nagy számára s az iskola virágzására, két emeletet építettek. Az iskola kapuja felett lévő chronostichont: „ConCorDI stVDIo C re VI st VDII sque faVebo" Boleman készítette. (1825.) Boleman idejében az iskola latin nyelvtanítása nagyhírű volt. ö a rhetorikát, természetesen latinul, oly sikeresen tanította, hogy egykor osztályában 94 növendéket számlált, ö volt az utolsó tanár, aki latin költőket, vagy legalább is verselőket képezett. Növendékei közt volt: Prónay István és Gusztáv, valamint Braxatoris András, aki Sladkovics név alatt híres tót költő lett. Extemporáléin akadt olyan tanuló, aki szótár nélkül húsz hexametert is képes volt írni. Latin szónoklatban is gyakorolta növendékeit, aminek később nem egy köszönte nagy hírnevét, így Sembery István, Török Pál. Nagy tudománya mellett azonban racionalista irányt követett, úgyhogy az ifjúságot csak az évenként kétszer vett Úrvacsora emlékeztette arra, hogy evangélikus iskola növendékei. Boleman később a pozsonyi theológiára ment tanárnak. Minthogy az iskola szép virágzásnak indult, a fenntartó gyülekezet arra kérte a felsőbb ha*) Később ez a helyzet is változott. Mikor a lyceum nyolc osztályú lett, o katholikus gimnázium pedig hat osztályú maradt, a hetedik és nyolcadik osztályba a kath. tanulók átjöttek a lyceumba és mindig szívesen látott növendékek voltak. Pesten fordítva volt a helyzet. Itt addig, míg az evang. gimn. hat osztályú volt, az evang. fiúk a piaristáknál végezték a két felső osztályt, az 1873 előtti években, amikor végre a pesti evang. gimn. is nyolc osztályúvá lett. tóságot, hogy a lyceum címet felvehesse, hogy az érseki és püsspöki lyceumokkal egyenrangú legyen. A királyi engedélyt 1841. dec. 21-én meg is kapta az intézet. Fontos dolog volt ez, mert előfordult, hogy egyes akadémiák, egyetemek az iskola legfelsőbb osztályának bizonyítványát nem fogadták el, bár bölcsészeti tárgyakat is tanultak a növendékek. A lyceum címet ezután is megtartotta az intézet, a neki juttatott alapítványok miatt. Tudjuk, hogy a magyar nyelvet csak 1808-ban kezdték tanítani az iskolában, melynek grammatikai osztályában (I., II. oszt.) Magyarország történetét magyarul tanították. A magyar nyelv hiányát némileg pótolta az 182ó-ban alapított magyar társaság és dalegylet. Ezeknek különben csak azok voltak tagjai, akik úgyis tudtak magyarul. A tagok közt kitűnt az 1838—39-i iskolaévben Petrovics Sándor — Petőfi. A magyar nemzeti irány növekedésével és a magyar nyelv és irodalom fejlődésével szükségesnek látszott, hogy az iskola is figyelembe vegye a magyar nemzet és nyelv követelményeit. Magyar tanárra volt szükség, aki a magyar nyelvet megfelelően tudná tanítani, de erre költség nem volt. Ekkor Szeberinyi János selmeczi tót lelkész, aki 1834 óta bányakerületi su-perintendens volt, aki önmagán tapasztalta a magyar nyelvben való járatlansága hátrányait, a kerületi gyűlésen sürgette a lyceumon a magyar irodalmi tanszék felállítását. És így lett 1841-ben a lyceum tanára Breznyik János. A lyceum magyarosodása tulaidonképen vele kezdődik, mert ő minden neki osztott tárgyat magyarul tanított. Eljárását igazolta az 1841-iki — zayugróci tanterv, midőn kimondja, hogy a tárgyak lehetőleg magyarul taníttassanak. Breznyik tárgyai voltak a három évfolyamú prímában: magyar irodalom, világtörténet, Magyarország története, ész-, állam-, nép-, bánya- és egyházjog. Eljárása nem tetszett két tanártársának, akik a tót nyelvet kívánták előtérbe helyezni, ök tót irodalmi kört alakítottak, minek folytán nemzetiségi súrlódás keletkezett. 1843-ban Jungmann Dániel szénior önszántából az alumneumban ebéd előtt magyarul imádkozott. Ezért a tót tanulók zavargást kezdtek s végre tanártársai közbelépésére Breznyik elrendelte, hogy az alumneumban ismét latinul imádkozzanak. A magyar nyelv ügye hathatós támogatót nyert a lyceumon a nagyműveltségű, sokoldalú Király József Pál személyében. Az ő buzgósága 64