Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Schréder Gyula: Selmeczbánya és vidékének bányászata

1872. A II. József-altáró a Zipser-aknát a víztől mentesítve, bejárhatóvá teszi. 1875. A II. József-altáró vájatása 1782-től az 1875. évig tartott, tehát 92 éven át folyt és az összes kézi munkával kivájt hosszúság 40.171 métert tesz. 1878. A II. József-altáró hajtása az 1878. évi szeptember hó 5-én fejeztetett be, mely örvendetes esemény, október hó 21-én ünnepeltetett meg. 1879. Hodrusbányán január hó 9-én az akna-ácsolat égése következtében 20 bányász veszítette el életét. 1892. Selmeczbányán június hó 25., 26. és 27-én nagy ünnepségek közben avatták föl a bányászati és erdészeti akadémia új épületét, ugyanekkor alakult meg az „Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület", mely Budapestre az 1903. évben vitetett át. Selmeczbánya és vidékének bányászata az egész világ bányászati technikájának állott szolgálatában; innen indult kí a lőpornak a bányászatban, kövek és sziklák repesztésére való felhasználása, innen indultak el világot hódító körútjukra a tűzgépek, a vízoszlopos és gőzgépekre vonatkozó, s részben selmeczvidéki bányászemberek találmányai, s részben itt fejlődtek azokká, s arra mutatnak, hogy Selmeczbánya bányász tekintetben az ország központja volt. BÁNYÁSZ HIMNUSZ. Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete. Váratlanul rohanja meg, Mint bérctetőt a fergeteg. Nem kincs után sóvárgok én, Bányász kislányt óhajtok én. Bányász kislányt óhajt szívem, Ki szívemben bányász legyen. És hogyha majd nyugszunk alant, Nem lesz nekünk nehéz a hant, A földanyánk majd átölel . . . Szerencse le! Szerencse fel! És hogyha majd a föld ölében Végóráinkat éljük . . . Isten kezében életünk, ö megsegít, — reméljük . .. S te kisleány ne bánkódjál, Bányásznak halni szép halál, Egekbe szállani fel . . . fel .. . Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!