Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

viselője kezében. Még mindig ő a város feje és a polgármester csak a bíró közigazgatási adlatusa. Néhány évtizedes fejlődés után azonban a polgármester kerül a város élére. hatóság még a mi nemzedékünk idejében is hivatalosan résztvett a katholikusok körmeneteiben. A kincstári bányászat. Katholikus hegemónia. A II. József által egyesített társvárosok senatorainak egyharmad részét az evangélikusok közül választották s a lutheránusok 80 éves számkivetése a városházáról végetért. Ezzel lezárult az a korszak, melyoen a nem katholikus vallásúak nem számítottak teljes jogú polgároknak. Nemcsak a városi tanácsból és hivatalokból voltak kirekesztve, de minden templomuk elfoglalása után még a frauenbergi temetőbe való temetkezést sem engedélyezték részükre, sőt a túlbuzgó jezsuita atyák még a halottakat sem engedték békében nyugodni, felásatták a sírokat s kivetették a temetőből a protestánsok holttesteit és a koporsóikban talált ékszereket katholikus egyházi célokra elkobozták. A szorongatott evangélikusok ekkor alapítják saját temetőjüket a Klopacska mögött. Az erőszak és jogfosztás csak akkor enyhült, mikor Mária Terézia a jezsuiták rendjét feloszlatta s a tőlünk is távozni kényszerült Jézustársasági szerzetesek helyét azok a piaristák foglalták el, akik azután mint a katholikus gimnázium vezetői, 150 évig voltak a városnak közbecsülésben álló vendégei. Mikor 1789-ben az evangélikus lyceum nagyhírű igazgatója, Severini meghalt, temetésén a piarista rendház tagjai is megjelentek. Igy nyújtott egymásnak engesztelő kezet egy koporsó felett a két sokáig versengő keresztény felekezet. Ez már II. József császár türelmi pátensének hatása alatt történt s a türelmi pátens szelleme nyert politikai kifejezést a társvárosok első tanácsának a tényleges felekezeti quóta szerint történt megalakításban is. A visszaállított vallásszabadság a városnak díszes ajándékot is hozott, mert a XVIII. század utolsó évtizedében a régi fatemplom helyén a városházával és Katalin templommal szemközt az evangélikusok felépítették saját otthonukul a város negyedik nagy templomát. Ezóta Selmecz nem ismert többé felekezeti versengést, bár a katholikusok hegemóniája túlnyomó számuknak megfelelően vitátlan maradt s a városi Egyházm Ebben a században a forgandó szerencse állhatatosan mosolygott a selmeczi bányák felé és a kincstári üzemeknek különösen a század negyvenes és ötvenes éveiben rendkívül dús volt a hozamuk. Ezekben a szerencsés évtizedekben bányáink annál nagyobb jelentőséghez jutottak, mert Európában újra az ezüst valuta volt fölényben s a máig híres Mária Terézia tallérok ezüstanyagát túlnyomórészben Selmecz szolgáltatta. Az emelkedő termelés egyre emelkedő munkáslétszámot kívánt s így történt, hogy városunk lakossága, mely a nagy pestis után alig haladta meg a 6000 lélekszámot, 1780-ban ennek a számnak négyszeresére emelkedett és Selmeczbánya a magyar városok népesség szerint számított hierarchiájában Pozsony és Debrecen után a harmadik helyet foglalta el. Ez a népességszám volt különben a selmeczi grafikon csúcspontja, mert a XIX. század első évtizedeiben súlyos visszaesés állt be és 10 év alatt nem kevesebb, mint 4000 bányamunkás vándorolt el tőlünk. A kincstári bányászat virágzása és a bányatermékek feldolgozsánál bevezetett technikai újítások rohamosan emelték a műszaki intelligenciához tartozó kincstári tisztviselők számát is, úgyhogy az ősi munkahelyükről kiszorjlt bányapolgárok ivadékai előtt új életpálya és karrier lehetősége nyílik meg s ezen az életpályán egyszersmind visszatérés az apák foglalkozásához. Ez a körforgás vet kiengesztelő sugarakat a Ringburgerek tragédiájára. űvészeti gyűjtemény a városi múzeumban (Óvár lovagterme) 37