Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

Okul a panasziratokban, jelentésekben és tanácskozási jegyzőkönyvekben a Körmöczön vert érmék finomságának csökkenése mellett mindenekfelett a háborút említik, mint amely az elviselhetetlen drágaságot okozza. A panaszok azonban csodálatosképen akkor sem csendesedtek el, mikor a harci zajt békésebb évek váltották fel. Ezeknek a kétságbeesett panaszkodóknak tehát sejtelmük sem volt arról, hogy a drágulást nem efemer tényezők okozzák, de azt a rendkívüli amerikai érctermelés folytán az értékmérőben bekövetkezett eltolódás hozta létre. Épúgy nem sejtették azt sem, hogy az értékmérő értékének megingása azokat sújtja legjobban, akiknek épen az értékmérő termelése képezi a foglalkozását és így a drágulást áthárítani nem képesek. Igy szokott történni, hogy a roppant változások kézenfekvő okát századok alatt sem veszik észre az emberek és ha végre észrevették, ép olyan könnyen feledkeznek meg róla a történelem ismétlődő szakaszaiban, amilyen nehezen jöttek rá az egyszerű megfejtésre. Az értékmérő megingásának következménye volt az is, hogy az első Habsburg királyok, akik a török háború költségeinek viseléséhez eszerint maguk is csak csökkent vásárlóképességű urburát és lucrum camaraet hajtottak be a busás hadi adók mellett a termelőktől, ezek részére olyan alacsony beváltási árakat állapítottak meg, melyek a bányabirtokosok tiszta jövedelmét úgyszólván kisajátították. A Ringburgerek kettészakadása. Ennek a helyzetnek aztán igen bonyolult kisugárzásai mutatkoztak. Mindenekelőtt egyre táguló szakadás jelei meredeztek elő a Ringburgerek eddig társadalmilag egységes kasztjában. Hovatovább a feltornyosuló nehézségekkel csak a nagyobb bányavállalatok tudnak megbirkózni. Egyrészt csak ők képesek a beváltó királyi hatóságokkal elviselhető compromissumokat kötni és befolyásukra támaszkodva, mint például a gazdag Schlacher Quirin, tilos, de jövedelmező külkereskedelmi vállalkozásokba bocsátkozni, másrészt a beruházásokhoz szükséges tőkét is csak ők tudják előteremteni. Már pedig ha a drágulás folyamatának elméleti levezetéséig nem is jutottak el, ösztönük megsúgta, hogy a drágaságot csak többtermeléssel bírják ellensúlyozni. Az intenzívebb termeléshez pedig gépi berendezések és egyéb beruházások voltak szükségesek. Mohács után csakugyan belterjesebb gazdálkodáshoz folyamodik a bányapolgárok gazdagabb része. A Mária királyné által kiüldött bizottság már 1535-ben megállapította, hogy az évi ezüsttermés meghaladta a 20.000 márkát, tehát elérte a Mohács előtti termelés kétszeresét. Ugyanez a bizottság feljegyezte azt is, hogy ebben az évben Selmeczen és környékén kb. 4000 bányamunkás dolgozott, tehát olyan magas létszám, aminőt az előző időszakok megközelítőleg sem tudtak felmutatni. Mindez a mennyiségi haladás azonban csak a nagyvállalatoknál érvényesült, míg a kisebb bányabirtokosok egymásután mennek tönkre a felhalmozódott adósságok terhe alatt. A kincstár mint bányabirtokos. Az adóssággal küzdő kisebb bányapolgárságnak maga a kincstár siet segítségére. A kincstár most már nem csupán adóbehajtó és fémbeváltó funkciókat gyakorol, hanem egyre sűrűbben foganatosít bányarendészeti intézkedéseket és beleavatkozik a magánkézen levő bányák művelési rendjébe is, sőt tanult bányatiszteket kölcsönbe is ad a bányabirtokosoknak. Emellett előleget, úgynevezett ellátmányt folyósít a jövőbeli beváltási összeg terhére. Igy történt, hogy a kis bányapolgároknak maga a kincstár lett a főhitelezőjük s miután a kisebb bányabirtokosok nem tudták kifizetni a felgyűlt adósságot, követelése fejében a kincstár lefoglalta és művelésre is átvette az eladósodott bányákat. Ebben a korban tehát a bányabirtokosok sorában helyetfoglalt már a királyi kincstár is, mely saját tisztjeivel saját számlájára műveli az átvett bányákat. Brenner szövetkezet. A kincstárnak evvel a térfoglalásával csupán a nagyobb bányabirtokosok tudnak versenyezni, akik a század végén a fejlődés további lépcsőjeként egymással fuzionálnak, majd szövetkezetekbe, így a híres Brenner-féle szövetkezetbe tömörülnek. A szövetkezetbe való tömörülés a mai részvénytársaság mintájára történik, a gazdag bányapolgárok bányahányadaikkal, vagyis részvényeikkel több vállalkozásban is résztvesznek és a bányák személyes művelése helyett 27