Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

ilyképen gyümölcsöző tőkéikből próbálnak megélni. A gazdagabb Ringburgerek sorából is kiszakad tehát fokozatosan a tőkések osztálya. Nagy családok. Ilyképen lett a hanyatló bányapolgárság kora egyidejűleg a nagy patrícius családok virágzási időszakává. Amint azonban a kis gazdasági egyedek romjain elhatalmasodó nagybirtok már eleve a bomlás jegyeit hordja magában, épúgy ezek a nagy selmeczi családok is a pusztulás végzetszerű tragikumával viselősek. Amíg virágzásuk tart, életre-halálra vetélkednek egymással, akár a nagybirtokosok szomszédvárai. Rössel Lőrinc bankai bányájába betörnek a szomszédos Schlacherek és Schallok s az ennek nyomán meginduló pereskedésbe belepusztul a Rössel-dinasztia. A győztes Schlacherek nemsokára követik ellenfeleiket a bukásban és vagyonuk romjain a Rubigalli család emelkedik fel a város első családjává. Rubigalli Pálnak, a várszerűen megerősített városi alsómajor és királyi donáció folytán a zólyomlipcsei vár urának rövid ideig tartó tündöklése után már a második nemzedék kezén elpusztul vagyon és hírnév. A Schallok és Saly-ak hosszú harcának háRubigall-ház kapuja 28 zasság vetett véget, azonban mindkét családnak hamarosan magvaszakad és az özvegyek és vagyont öröklő kisasszonyok szerencsés férjeivel új nevek: a Reutterek, Kielmannok és Giengerek nevei kerülnek be a századfordulón a selmeci aranykönyvbe. Igy félszázandonként a patinás régi nevek sorra elmerülnek a kegyelmet nem ismerő történelem sülyesztőjében és a Brenner-szövetkezet is, melyet a fuzionált Schall, Saly és Siceli családok alapítottak 1570-ben s amelybe utóbb a város hanyatló bányapolgár családjai egymásután olvadtak bele, 70 éves fennállás után a XVII. század negyvenes éveiben szintén megszűnik és átengedi a teret a kincstári kamara egyeduralmának. Ipar és kereskedelem. Azok a családok, melyek elbuktak a bányatulajdonosokra nehezedő viszonyokkal folytatott reménytelen harcban, vagy amelyek csupán gyümölcsöző tőkéiket hagyták meg a bányaszövetkezetek kezelésében, most az ipar és kereskedelem felé fordulnak és polgári előkelőséggel vonják be azokat a foglalkozási ágakat, melyeket eredetileg a hospesek, mint másodrendű polgárok űztek. A török szomszédságban és folytonos hadjáratok színhelyén élő Selmeczbánya természetszerűleg autarkiára volt utalva s iparával egyrészt ellátta az ezrekre felszaporodott bányamunkások elsőrendű szükségleteit, másrészt kielégíteni igyekezett a benszülött patrícius családok, valamint a török veszedelem elől idemenekült nemesi famíliák és a kincstári bürokrácia luxusigényeit. Emellett a selmeci ipar szolgáltatta a bányák részére a szükséges munkaeszközöket. Igy alakulnak meg sorra a munkástömegeknek és a gazdagoknak szolgáló, valamint a XVI. század nagy katonai és egyházi építkezéseit végrehajtó iparos céhek élükön a céhmesterekkel és kezükben a városi tanács által engedélyezett szabadalomlevelekkel és céhszabályzatokkal. Amikor a XVIII. század elején a kincstári bányászat kizárólagossá lesz, a selmeci polgárok, a kisszámú tőkés és hivatalnok kivételével, már mind iparosok és kereskedők. Alkotmányváitozás. Az ilyképen számban, súlyban és tradícióban megerősödött ipar és kereskedelem nem elég-