Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

rály volt engedni kénytelen s ezzel elismerte, hogy az özvegy királyné a bányavárosok felett uralkodói jogokat gyakorolhat. A királynő előtt aztán a gazdag Selmeczbánya nyerte meg a pert s kimondatott, hogy Hodrusbánya örökidőkre Selmeczbányának van alárendelve s a hodrusiak a selmecziek alattvalói („vazallusai"). A hodrusiak nem tudtak belenyugodni ebbe az ítéletbe s még sokáig elégedetlenkedtek, míg végre 1502-ben Beszterczebányán, tehát semleges területen, formális békeszerződést (treuga) kötöttek a selmecziekkel. Eszerint „gonosztetteiket megbánván, törhetetlen hűséget és engedelmességet fogadtak" Selmecz városa iránt. Elérték azonban azt, hogy külön Verwaltert kaptak, aki a selmeczi tanács tagja lett s otthon elintézhette a hodrusiak kisebb ügyeit. Még arra a kérdésre kell felelni, hogy a selmecziek ellentállásának mi volt a valódi indoka s miért alkalmaztak a külvárosiakkal szemben úgyszólván hadi jogot az elszakadás megakadályozása érdekében? A helyes megfejtés nyilván az, hogy a hodrusi bányabirtokok a selmeczi Ringburgerek kezében voltak s ezek a Ringburgerek Hodrus függetlenségi mozgalmának sikere esetében a hodrusi bíró és tanács törvényhozása és bírói hatalma alá kerültek volna s a selmeczi jogkönyv helyébe lépő új hodrusi jog alapján elveszthették volna ottani polgárjogukat s ezzel bányáikat is. Küzdelem a Dóczyakkal. Ugyanebben az időben viszályba, majd perbe keveredtek a selmecziek Saskő új uraival, a Dóczyakkal is. A Dóczyak nem akarták tiszteletben tartani sem a selmecziek vámmentességét, sem azt a jogosítványt, hogy a Dóczyaknak adományozott Garamvölgyi királyi birtok erdeiben bányáik részére a míveléshez szükséges fát szabadon vághassák és a selmecziek kiváltságleveleit papírrongynak csúfolták, amilyet „néhány obulusért lehet most Budán szerezni". Érdekes, hogy ezt a városellenes álláspontot a Jagellok alatt a Szapolyai János és Verbőczy István vezetése alatt álló nemesi párt egészben osztotta és a királynak még a nagy jogtudós Verbőczyt is meg kellett intenie földesúri mivoltában azért, mert a bányavárosok vámkiváltságait figyelmen kívül hagyta. A bányavárosok azonban a nemesi osztály túlkapásai ellen nem egyenként, de minden alkalommal a hét bányaváros szövetségi tekintélyével védekeztek s így sikerült Selmecznek is a bányavárosok collectiv erejével a Dóczyak elleni vitájában a királyt a maga pártjára vonni és a Dóczyakat mindannyiszor elmarasztaltatni. Selmeczbánya ebben a korban sokkal erősebb volt, semhogy megismétlődhettek volna a saskői várurak régebbi kísérletei, melyekkel Selmecz barsmegyei területállományát csorbítani kívánták, sőt a Dóczyaknak el kellett tűrniök azt is, hogy Selmecz a II. Lajos királytól kapott adománylevéllel megszerezze a Szénásfalu és Vihnye fölötti földesúri jogokat is s így a százados ellenfelek között a szomszédos határ még jobban kitáguljon. A Dóczyakkal való vetélkedés áthúzódott a Mohács utáni időre is, míg végre egy happy-enddel úgy fejeződött be, hogy Dóczy Lőrinc feleségül vette Rubigallus Pál selmeczi Ringburger szépségéről híres Apollónia leányát, akit később a törökök elraboltak s kiszabadításán a megbékült Saskő és Selmeczbánya vállvetve fáradoztak. Ez a házasság mutatja, hogy főnemeseink is szívesen aranyozták át címerüket a Ringburgerek polgári vagyonából, a Ringburger álma pedig ebben a korban is a földesúri osztályba való felemelkedés volt. Thurzók és Fuggerek. Beatrix kormányzását 1501-ben Thurzó János körmöci főkamaragróf kormányzása váltotta fel, mert Ulászló király az özvegy királyné civillistáját a Thurzótól kölcsönbevett 200.000 forinttal (ebben az időben óriási összeggel) megváltotta s a bányavárosokat Thurzónak elzálogosította. Ezzel a változással a város a Thurzók és velük szövetkezett Fuggereknek, Európa első nagykapitalistáinak megértő és bölcs uralma alá került, mert ezek a nagyiparosok és nagykereskedők a polgársággal való harmonikus összeműködéstőí várták saját hasznukat is. így Thurzóék eszközölték ki Anna királynőnél, a bányavárosok új fejedelemasszonyánál (Frau der Bergstädte), hogy az eddigi kincstári kémlész helyébe a polgárok által választott városi kémlész kerüljön. Az első városi kémlész Steck Boldizsár Stadtschreiber lett. Mivel a kémlésztől függött a bányatermékek minőségének s ezzel a beváltási ár és urbura összegének megállapítása, a városi autonómia döntő befolyást nyert a kincstári jövedelem meghatározására is. Thurzóék magas és 23