Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

bizottsága külön díszoklevéllel tüntette ki. A turistaság terén kifejtett érdemeiért a Magyar Turista Egyesület, 40 éves jubiláris közgyűlése alkalmából, aranykoszorús díszjelvénnyel fejezte ki elismerését és tiszteletbeli tagul választotta. Az Orsz. Magy. Turista Szövetség díszoklevéllel és jubileumi éremmel tüntette ki. Tulajdonosa az 1898. és 1908. évi szolgálati érmeknek és a német birodalmi rend Mária keresztjének. Szakirodalommal is foglalkozott. Számos egyesületnek volt tagja, s 1895—1909-ig Baranya vm. törvényhatósági bizottságának is. Díszelnöke és megalapítója volt a vajszlói önkéntes tűzoltó egyletnek stb. Gyermekei: Ilona (férje Remenyik Ernő bányafelügyelő, Dorog), Rezső, v. csendőrszázados (elhunyt 1930, Egerben, háborúban szerzett betegségében), Gizella (férje Pongrácz Dénes kiskürtösi földbirtokos) és Sarolta (férje néh. Ghimessy Lajos dorogi bányafelügyelő volt). Tokaji Géza oki. erdőmérnök, városi adótiszt. A hunyadmegyei t

Szászvároson született 1889-ben, ahol atyja id. Tokaji Géza kataszteri mérnök volt. Anyja az ősi szerencsi Kádas-családból származott. Elemi és középiskoláit és az érettségit Szászvároson végezte. 1907-től a selmeczbányai főiskola erdőmérnöki szakján folytatta tanulmányait, amelyet I besoroztatása miatt csak 1918. év végével fejezett be, s 1919-ben az államvizsgát Budapesten letéve, erdőmérnöki oklevelet nyert. 1915-ben a 64. cs. és kir. gyalogezredhez vonult Bécsbe, majd az orosz harctérre került, ahol 1917. év júniusáig számos ütközetben, így többek között a Bruszilow-féle offenzívában is részt vett. 1918. év elején, mint rohamszakasz-parancsnok a 3. sz. császár vadászezred kötelékében az olasz, később pedig a francia frontra vezényelték. 1918. év őszén tanulmányi szabadsággal tért vissza Selmeczbányára, ahol tevékeny részt vett a főiskola állattani gyűjteményének a cseh megszállás előtti Sopronba való átmentésében. 1920 elejétől 1921-ben tart. főhadnagyi rangban történt leszereléséig Szegeden a nemzeti hadseregben szolgált. Harctéri magatartásáért kitüntetésben részesült. 1921-ben Szegeden tisztviselői állást vá

11lat, majd Makóra került a városi adóhivatalhoz, ahol mint adótiszt működött 1935-ben történt nyugdíjaztatásáig. Felesége Szabó Lídia ev. ref. elemi isk. tanítónő. Fia Géza gimnáziumi tanuló. 1930-ban az Egyesület választmánya az igazgatói címmel tüntette ki. Az Egyesület hivatalos közlönyének a „Marosmenti Gazdá"-nak fel. szerkesztője, az agrárfrontnak agilis harcosa s úgy mezőgazdasági, mint közgazdasági cikkei saját lapján kívül, a „Nemzeti Újság", a „Köztelek", a „Hangya" és a Tiszántúli Gazdák" hasábjain láttak napvilágot. Megszerkesztette a gazdatiszti törvény revíziójához az új törvénytervezetet indokolásával együtt, ezenkívül: „Csanád-Arad-Torontál vármegye mezőgazdasága a múltban és ma" címen nagyobb tanulmányt írt. A „lucerna és ellenségei" címen a rádióban is tartott előadást s az a földm. min. kiadásában meg is jelent. Jelenleg elnöke a Makói Hagymakertészek Szövetkezetének, valamint a „Magyar Parlagi Baromfitenyésztők Szindikátus Csanád-Arad-Torontál vármegyei" körzetének. Ezenkívül élénk részt vesz úgy hivatalos, mint a magángazdatársadalmi szervek minden mozgalmában. bakos- és orlaj-töréki Törék László oki. bányamérnök, ny. m. kir. áll. vasgyári műszaki főtanácsos. Született Rimabrézón (Gömör m.), 1875-ben, ág. hitv. evangélikus. Középiskoláit az 1885—1893. években végezte a rimaszombati egyesült protestáns főgimnáziumban az 5. osztály kivételével, melyet a késmárki ev. lyceumban járt. A bányamérnöki szakot a selmeczi akadémián hallgatta s 1898-ban bányamérnöki oklevelet nyert. Katonai kötelezettségének Bécsben az 1898—99. években tett eleget. A m. kir. állami vasgyárak felsőmagyarországi vasércbányászatához, illetőleg a vashegyi m. kir. vaskőbányák üzemvezetőségéhez, mint bányagyakornok az 1896-ik év augusztus havában lépett be. Ugyanott 1898-ban segédmérnökké, majd 1904-ben mérnökké, 1911-ben főmérnökké lépett elő. 1911-től Rozsnyón, 1920-tól a diósgyőri vasgyárban teljesített szolgálatot, 1917-ben felügyelővé, 1919-ben főfelügyelővé lépett elő. 1928 augusztus 1-én nyugalomba vonult. Töttössy Béla dr. v. tiszti alügyész, ügyvéd a Budapest Székesfővárosi Gázműveknél. 1891-ben Hontnémeti községben született, ahol édesatyja főjegyző volt. Középiskolai tanulmányait a selmeczbányai r. kath. főgimnáziumban végezte s ugyanott tette le érettségi vizsgáját is. A budapesti egyetemen, 1915-ben megszerezte a jogi és államtudományi doktorátust s Budapesten tette le az ügyvédi vizsgát is. Egyetemi évei alatt a Szent Imre körnek volt elöljárója s az egyetemi ifjúsági mozgalmaknak, különösen a Galilei-kör ellen folytatott harcoknak egyik tevékeny résztvevője. Tagja volt az Egyetemi Énekkarnak is. Már egyetemi évei alatt a Magyar-Hollandi Banknak volt a tisztviselője, 1910-ben pedig, mint a régi néppárt tagja Molnár János prelátus és gróf Zichy Nándor mellett működött titkári minőségben. Pályáját 1914-ben a budapesti törvényszéknél kezdte, mint joggyakornok, majd 1917-ben Nyitrán pénzügyi fogalmazó volt, azután a székesfőváros szolgálatába lépett s 1926-ban tiszti alügyésszé választatott meg. Társadalmi téren is sokat működik. 1923-ban a Keresztény Pártban igen jelentős szervező munkát végzett s törv. hat. bizottsági tagnak is jelölték. A „Magyar GaTóth Arisztid oki. gazda, vm. gazd. egy. igazgató. Született Selmeczbányán 1875-ben, ahol édesatyja, Tóth Gáspár ügyvéd, majd a város törvényhatóságának tiszti ügyésze volt. Iskoláit a selmeczbányai kath. főgimnáziumban és az ág. ev. lyceumban végezte. Az 1892. évben érettségizett diákok valetáris bizottságának alelnöke volt. A magyaróvári gazdasági akadémia elvégzése után, 1895-ben, a gazdatiszti pályára lépett és gróf Wenckheim Frigyes, Metternich Sándor hercegné, gróf Hadik-Barkóczy hitbizomány és gróf Wenckheim László uradalmaiban töltött, összesen 28 évi szolgálat után 1923-ban, a közigazgatásilag egyelőre egyesített Csanád-Arad-Torontál vármegyék gazdasági egyesülete választotta ügyvezető titkárává. E minőségében, valamint az egyetemes gazdaérdekek előmozdítása ügyében kifejtett sikeres tevékenységének elismeréseként 179