Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

lambtenyésztők Orsz. Egyesületéinek 11 -ik éve jogtanácsosa, a „Védhalomdülő és Környéke Ingatlantulajdonosaidnak elnöke, majd tb. elnöke és ügyésze. Egyesületünknek éveken át ügyésze volt, jelenleg pedig titkára. Törzs Artúr oki. erdőmérnök, ny. m. kir. erdőtanácsos. Hegybányán (Hont m.) született 1881-ben; a körmöczbányai állami főreáliskolát 1899-ben, majd a selmeczbányai erdészeti akadémiát 1902ben elvégezvén, állami szolgálatba lépett. Szolgálatát a kolozsvári m. kir. erdőigazgatóságnál kezdte és a háború kitöréséig az állami és kincstári erdők sóvári, diósgyőri, sárosi és szepesi uradalmaiban működött. A világháborúban az orosz fronton a lublini és ivangorodi felvonulásban, az olasz fronton a Vll-ik Isonzó-csatában és az oláhországi Sereth-fronton folyó állóharcokban vett részt. 1918 tavaszán mint főhadnagy, felmentés folytán leszerelt. Azután az orsovai erdőhivatalnál szolgált a háború végéig, majd az idegen megszállóknak a hűségesküt megtagadván, onnan kiutasították s felkerült Budapestre. Itt a földm. minisztériumban nyert beosztást, ahol 1926-ig teljesített szolgálatot. 1926-tól a gödöllői korona1934. évben történt nyugdíjaztapolyáni Tuzson Tibor oki. gépészmérnök, a Hangya Ipar Rt. főmérnöke. Született 1896-ban, Selmeczbányán, ahol atyja, polyáni Tuzson János főiskolai tanár volt. Anyja Kachelmann Emilia. Elemi iskoláit Selmeczbányán kezdte, majd atyjának a budapesti Műegyetemre való kinevezése után a fővárosban folytatta. A gimnázium 5 osztályát a református gimnáziumban, a felső osztályokat s az érettségit a mintagimnáziumban végezte. Utána a műegyetemen a gépészmérnöki szakot végezte el megszakításokkal, mivel az 1914-ben kitört világháború miatt bevonult katonának; négyévi frontszolgálat után a háború végén, az összeomláskor fogságba esett és mérnöki oklevelét csak 1922ben szerezhette meg. 1921-ben az Esső és Társai műszaki vállalatnál volt alkalmazásban, ahol villamosítási munkákat vezetett. (Sümegi és Jászárokszállási villanytelepek építése). 1922-ben Zipernowszky Károly műegy. tanár mellé került asszisztensnek az elektrotechnikai tanszékre. Innen két év múlva a Ganz Villamossági gyár erőátviteli osztályára került és itt működött 1927-ig,- ekkor meghívást kapott a műegyetem Gépelemek tanszékének adjunktusi állására, ahol Herrmann Miksa műegy. tanár mellett teljesített szolgálatot 1935. év őszéig, amikor jelenlegi helyére került. Műegyetemi szolgálati ideje alatt számos közintézmény létesítésének technikai munkálatainál közreműködött, mint szakértő (Szkfőv. Ferencvárosi kikötő; m. kir. légügyi hivatal sósti repülőtere és műhelyei stb.). Szerkesztője volt a „Technika Magyar Mérnökök Lapja" és több éven át elnöke és újra szervezője a „Műegyetemi Sportrepülő Egyesület"-nek. Éveken át működött a Magyar Mérnök- és Építész Egylet gépészeti szakosztályának jegyzőjeként. Több mérnökpolitikai megmozdulásban vett részt. Előadója a Magyar Szabványügyi Intézet egyik bizottságának. Uhnák Márk 1868-ban született Garamapáthi községben (Bars m.) földművesszülőktől, aki csak az elemi iskola elvégzése után tanulhatott meg magyarul, mégis a lévai kegyesrendi főgimnáziumot végezte el érettségivel, azután adóhivatali díjnok, utóbb számgyakornok lett Léván, majd számtiszt a selmeczi bányaigazgatóságnál. Ebben a minőségében végezte el a főiskolán a bányászati szakot 1899-ben, kivételes engedéllyel. Áll amvizsga előtt már segédmérnökké nevezték ki a ribniki zúzóhoz. Onnan Körmöczbányára, majd a vrdniki, utóbb a petrozsényi kőszénbányához került, mint mérnök, itt lett főmérnök, majd bányafelügyelő. Ott is teljesített katonai szolgálatot a megszálés mint számv. főtanácsos 1932Ulreich Jenő oki. bányamérnök, ny. bányaigazgató. A szepesmegyei Korompán született 1866-ban. Középiskoláit az iglói ág. ev. főgimnáziumban végezte és 1885ben érettségizett. A bányászati szakot a selmeczbányai főiskolán 1885—1889-ig hallgatta s 1892-ben tett államvizsgát. Tanulmányai elvégzése után az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya RT. kötelékébe lépett, melynek mizserfai telepén kezdte meg működését, mint gyakornok, majd 1897-ben bányagondnokká neveztetett ki, 1905-ben Baglyasaljára került, mint igazgató. E vállalatnál teljesített szolgálatot egészen nyugdíjbavonulásáig, kivéve az 1895—97. éveket, amikor átmenetileg a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.-T.-nál működött. Szakirodalmi munkái közül a lignitbányászatról írott közleménye a „Bányászati és Kohászati Lapodban jelent meg. 1910-ben választották meg Nógrádmegye megyebizottsági tagjává, mely tisztét 1917. évig nyugdíjba vonulásáig látta el. A megyei életben tevékeny részt vett, több társadalmi és kultúrális egyesületnek tagja. 1918. óta a „Mátravidéki Szénbányák R.-T. bányaügyi tanácsadója. Urbán József m. kir. rendőrfőfelügyelő. Selmeczbányán született 1891-ben, ugyanott tett érettségit a kath. főgimnáziumban 1909-ben. Két évig bányamérnök-hallgató volt. 1912-ben Budapesten a jogi egyetemre iratkozott be és 1915-ben tett államvizsgát. 1912-ben lépett a m. kir. rendőrség szolgálatába, mint díjnok, 1914-ben lett gyakornok. A világháború kitörésekor, 1914 augusztus hóban felmentése dacára önként bevonult a 14-es h. gy. ezredhez, majd 1915. év januárjában az orosz harctérre került, ahol súlyosan megsebesült. Több katonai kórházban való hosszas kezelés után, mint 50%-os rokkantat felmentették a katonai szolgálat alól. Visszatért Selmeczbányára, ahol 1917-ben városi rendőrtisztté választották meg. 1919-ben a cseh megszálláskor Budapestre menekült és Selmeczbánya főispánjának, K. Pethes-nek volt a titkára, majd a nemzetiségi minisztérium tót főosztályában működött. A kommunizmus alatt azonban a Návay-féle ellenforradalmi mozgalomban való részvétel miatt elfogták és a főkapitányság pincéjébe zárták; 5 heti fogság után sikerült megszöknie s Selmeczbányára menekült, ott viszont a csehek üldöztetésének volt kitéve. A vöröshadseregnek Selmeczbányára való bevonulása után Budapestre jött, s itt bújdosott a kommunizmus bukásáig. lásig, majd repatriált ben ment nyugdíjba. 180