Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

aratott. Részint saját, részint álnév alatt megjelent szépirodalmi művein kívül meg kell említeni egyik regénynek beillő elbeszélését: „A bánya menyasszonyát", amely különös tárgyánál és eredeti kidolgozás módjánál fogva érdemel különös figyelmet. Szakirodalmi cikkei közül a sújtólég robbanások elleni védekezésről Írottaknak van maradandó értékük. Társszerzője a „Magyar Bányajog" című, az egész különleges joganyagot felölelő egyetemes kódexnek és a Bánya- és Kohó balesetek elhárítása című műnek. Hivatalból kinevezett tagja az O. T. I. balesetelhárító bizottságának és a Robbanóanyag- és Lőporegyedárúsági Tanácsnak. Tavy (Seefranz) Géza oki. bányamérnök, ny. m. kir. főmérnök, a Borsodi Szénbányák R.-T. bányafelügyelője. Abaúj-Torna megyében, Stószon született 1886-ban. A főreáliskolát Körmöczbányán végezte s ugyanott érettségizett. 1903—1906-ig végezte a bányamérnöki szakot a m. kir. bányászati és erdészeti főiskolán Selmeczbányán és 1909-ben megszerezte a bányamérnöki oklevelet. Főiskolai tanulmányainak befejezése után az állam szolgálatába lépett, mint bányagyakornok, a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság kerületébe tartozó kapnikbányai bányahivatalnál. Innen a körmöczbányai m. kir. bányahivatalhoz került (Nándor-akna és Ludovika-akna). Később a hodrusbányai m. kir. bányahivatalnál Schöpfer-táróhoz került s végül a selmeczbányai m. kir. bányahivatalnál (Erzsébet-akna, Zsigmond-akna és Ferenc-akna) teljesített szolgálatot. Az államvizsga letétele után tisztjelölti, majd segédmérnöki és mérnöki minőségben a Zsigmond-akna és később Miksa-akna és Istenáldás-tárói üzemek önálló vezetésével bízatott meg. 1917-ben a magurkai m. kir. bányahivatalhoz helyezték át és ugyanitt a főnöki teendők elvégzésével bízták meg. 1918-ban e beosztásában főmérnökké lépett elő. A Felvidékről 1920-ban magyarsága miatt a csehek kiutasították, majd a m. kir. pénzügyminisztérium 1922-ben nyugdíjazta. Ekkor a Borsodi Szénbányák Rt. szolgálatába lépett és a sajószentpéteri bányaüzemhez osztották be. 1924-ben a borsodmegyei rudolftelepi, utóbb a királdi bányaüzem önálló vezetésével bízták meg, s e beosztásában ma is működik. A közéletben élénk szerepet játszik. Borsod-Gömörés Kishont egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottságának tagja, a Nemzeti Egység Pártjának disznóshorváti községi elnöke, a rudolftelep—disznóshorváti r. kath. egyházközség világi elnöke, stb. Telekes Béla író, néhai Telekes Lajos selmeczi kir. bányaigazgatósági számtanácsos fia, már diákkorában feltűnt költeményeivel, amelyek a Selmeczbányai Híradóban jelentek meg. Az ev. lyceum elvégzése után Budapestre került s itt neve a költészet terén hamarosan ismert lett, mert költeményei a legelőkelőbb folyóiratokban, hírlapokban, majd utóbb önálló kötetekben jelentek meg. Schöpflin Aladár így jellemezte: „Selmeczbányáról jött a fővárosba egy nem is húszéves ifjú, homlokán annak a súlyos ítéletnek a bélyegével, hogy magyar költő lesz belőle, olyan sorsú, amilyent a romantikus kor elképzelése szeretett a költőnek szánni. Nem volt sem erélyes, sem élelmes fiú. De versei szépek voltak, érdekesek, volt bennük valami, ami akkor új volt, a lelki életnek egy bizonyos magasabb hőfoka, belső lendület, a hangnak eredeti ereje, egyéni, senkivel sem közös fájdalom. Kiss József azonnal felismerte ezt az értékes hangot s nyomban teret nyitott neki „A Hét"-ben. Telekes írta a verseket, fordította Shakespearet, Gerhart Hauptmannt, Rostand-t és nagy sereg prózát. Telekes mindig lírai költő, nem jártas az élet ügyeskedéseiben s ezért egy egész életet adott a költészetért." A 63 éves költőnek 1936 tavaszán jelentek meg összegyűjtött versei és „Rákóczi" c. drámai költeménye a „Fekete gályán" c. kötetben, amelyről a dicsérő kritikák a legjobbak tollából íródtak. légrádi és szigligeti dr. Terray Lajosné szül. Hoffmann Ella oki. tanítónő, a hontmegyei Kőpatakon született. Iskoláit a selmeczi és nyitrai apáca zárdában végezte. Tanítónői képesítését Budapesten szerezte és a Felvidéken kezdte meg tanítónői pályáját. Később férjhez ment dr. Terray Lajos kincstári orvoshoz Breznóbányára. E felvidéki bányavároskában élénk társadalmi életet fejtett ki, több kulturális mozgalomban vett részt. Később Újpesten tanítónői állást vállalt. Nyugdíjaztatása után a Felvidéki Egyesületek Szövetsége Hölgybizottságának alapító ügyvezető elnöke volt és az Egyesületközi Bizottságban is igen lelkesen működött. A TESz, valamint a Pro Hungaria Nők Világszövetségének agilis tagja. A háború után a budapesti keresztény női táborban szép eredménnyel működött és sok előadást tartott. A M. Szentkorona Szöv.-nek vál. tagja. Hazafias versei erős magyar érzésére vallanak. Életpályáján mindig szem előtt tartotta különösen szűkebb hazájának, a felvidéknek boldogulását; kulturális és hazafias tevékenysége mind ennek a nemes érzésnek szolgálatában állott. légrádi és szigligeti Terray Lajos dr. m. kir. szőlőszeti és borászati főfelügyelő. Született 1885-ben Selmecz-Steffultón, ahol atyja dr. Terray Lajos kincstári orvos (később Breznóbányán főorvos) volt s a társadalmi életben is előkelő szerepet vitt. Középiskoláit a körmöczbányai reáliskolában és a rozsnyói gimnáziumban végezte s ez utóbbiban érettségizett 1903ban. Hazai és külföldi egyetemeken folytatott jogi és filozófiai tanulmányok után a jogi és államtudományi doktorátusokat tette le. Tanulmányai kapcsán Európa legtöbb államát beutazta. Először Bécsben vállalt állást egy előkelő bankcégnél, azután több évig ügyvédi gyakorlatot is folytatott, majd Bereg vármegye tb. szolgabírájává neveztetett ki. Később, mint földművelésügyi miniszteri s.-fogalmazó a zsolnai „Felvidéki miniszteri kirendeltséginél működött, majd a földművelésügyi minisztériumba központi szolgálattételre rendeltetett be s az összeomlás után főleg sajtó-, posta- és távíró-cenzurában, valamint a fegyelmi tanácsban működött. 1926-ban már mint miniszteri titkár, megbízást kapott a bortörvény végrehajtásával a borhamisítás elleni küzdelem felvételére, mely tevékenykedés országosan szép eredmény elérésére vezetett. Időközben m. kir. szőlőszeti és borászati főfelügyelővé és a budapesti m. kir. szőlőszeti és borászati kerület vezetőjévé nevezték ki, s ebben a minőségében 177