Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

ben erdészjelölt és 1899-ben m. kir. erdész s mint ilyen a székelykeresztúri erdőgondnokság vezetője lett. Itt nevezték ki 1900-ban főerdésszé, 1901-ben a beszterczei m. kir. főerdőigazgatósághoz került, ahol később, mint erdőrendező teljesített szolgálatot 1911-ig, amikor is mint főerdőmérnök a földmívelésügyi minisztériumba, a főosztályba helyezték át. 1913-ban erdőtanácsos, 1918-ban főerdőtanácsos, 1922-ben miniszteri tanácsos lett és mint az erdőrendezési osztály vezetője, 1925-ben ment nyugdíjba. Igen tevékeny részt vett az erdélyi és székely egyesületek működésében. Mély hazaszeretet és lángoló szakszeretet jellemezték működését. Az új erdőtörvény-tervezetnek a községi erdők kezelésére, az erdőfelügyeletre és birtokosságra vonatkozó részének az „Erdészeti Egyesület" által megbízott egyik előadója volt. A „Hargita" nagy székely egyesület életében igen tevékeny részt vett, mint „kapitány". A beszterczei ref. egyháznak volt hosszú időn át presbitere s az ottani Kaszinónak titkára. Ray Lajos oki. bányamérnök, bányafelügyelő, tart. hadnagy. A bányamérnöki szakot 1911 — 1915-ben Selmeczbányán hallgatta. 1914—1915-ben az „Alföldi Kör"-nek elnöke volt, majd részt vet a világháborúban. Tanulmányainak befejezése után mindjárt bevonult katonának, 1916-ban vezényelték ki a bukovinai harctérre, 1916 júniusban a Bruszilowtámadáskor hadifogságba esett, s 5 évi hadifogság után Szibérián, Vladivosztok, Szuez és Triesten át 1920. decemberében tért haza. 1921-ben a M. A. K. tokodi bányászatához vették fel, 1922-ben szerezte meg a bányamérnöki oklevelet s mint az Ágnes tárna üzemvezető mérnöke, majd 1926-tól, mint főmérnöke működött. Közben részt vett az esztergomi szénmedence nagyarányú munkálataiban és a szállítást összpontosító, 4.5 km-es altáró bemérésében és munkálataiban. 1926-tól a tarjáni (Komárom m.) mélyfúrását vezette, ahonnan 1927-ben helyezték át Tatabányára, ahol mint a kőbánya-üzem vezetője, valamint 1931-tól a mészművek és márgabányának is műszaki ellenőrzője és üzemvezetője működik. Élénk részt vesz a bányatársadalom minden jelentős mozgalmában, így a tatabányai kaszinónak 4 éven át jegyzője volt s jelenleg könyvtárosa. A „Tatabányai Bánya- és Ipartelepi Dalkör"-nek 1927-től elnöke. 1933. január 1-én bányafelügyelővé léptették elő. Komárom-Esztergom vármegye kisgyűlésének, közigazgatási bizottságának és törvényhatósági bizottságának tagja. Az Országos Testnevelési Tanács 1932-ben a testnevelési aranyéremmel tüntette ki. 1936-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét kapta a legfelsőbb helyről. Remenyik Ernő bányfelügyelő. Szatmár megyében, Alsófernezelyen született 1889-ben. A budapesti II. ker. kath. főgimnáziumban 1908-ban tett érettségit. 1913-ban végezte el a Bányászati akadémiát Selmeczbányán és ugyanott 1913-ban tett államvizsgát. 1913-ban lépett a bányaüzem kötelékébe Dorogon, ahol négy évig a mélyfúrásoknál volt beosztva, azután a Tömedék-akna vezetője volt 5 éven át, majd Anna-völgyön szintén 5 évig, mint üzemvezető működött. 1928-ban került vissza Dorogra, ahol a mészüzem és brikett-gyár vezetésével bízták meg, mely tisztét mai napig is ellátja. A „Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének" tagja, Tirts Rezső ny. erdőtanácsos leányát vette nőül és három fia van. Richter Károly oki. fémkohómérnök, ny. kir. főmérnök. Selmeczbányán született 1864-ben. Ugyanott végezte középiskoláit az ev. lyceumban, utána pedig a m. kir. bányászati és erdészeti akadémián a fémkohómérnöki szakot hallgatta s tett államvizsgát. A főiskola elvégzése után kincstári szolgálatba lépett s először Selmeczbányányán, majd Szomolnokon, később Sóváron, Marosújváron és Kolozsváron szolgált. Majd ideiglenes nyugdíjazás mellett gyakorlati tanulmányútra Amerikába ment. Négy és félévi amerikai tartózkodása alatt 27 államban fordult meg és sok értékes tapasztalatot szerzett a selmeczi diákból lett magyar mérnök. Több nagy gyárban, mint üzemvezető mérnök működött, így többek között a Westinghouse Co., majd nagyolvasztó- és elektromos üzemeknél. Hazatérve, reaktiválták és később mint főmérnök vonult nyugalomba. A Selmeczbányaiak Egyesületének alapítása óta egyik leglelkesebb vezetőségi tagja. Eredeti naturalista zongorajátékával és elpusztíthatatlan derűs kedélyével egyesületünk társas összejövetelein mindig fokozta a jókedvet, rendezett mulatságokat, a szokásos évi majálisokat, táncestéket, kirándulásokat. Általánosan becézett, kedves tagja a selmeczbányai társadalomnak a selmeczi ifjúság kedves „Karolo bácsija". Rehling Konrád m. kir. bányaügyi főtanácsos, bányaigazgató. Középiskoláit a pécsi m. kir. főreáliskolában végezte és 1892-ben ugyanott érettségizett. 1892-1895ben Selmeczbányán az akadémia bányamérnöki szakát hallgatta. 1895—1896-ban önkéntes a pécsi 19-ik honvéd gyalogezredben, majd tartalékos hadnagy. 1893ban a selmeczbányai akadémia ifjúsági körének elnöke. 1896-ban a MÁK szolgálatába lépett, mint bányamérnök a borsodi bányáknál, Királd és Sajószentpéteren. 1903-ban bányagondnok, 1912-ben bányaigazgató. 1916-ban Tatabányára helyezték át, mint helyettes bányaigazgatót, s 1920. óta, mint a Tatabányai bánya- és ipari üzemek vezető bányaigazgatója működik. 1925-ben m. kir. bányaügyi főtanácsos s 1930-ban a Nagy Szent Gergely-rend parancsnoki keresztjét kapta. Riedl Gyula főkáptalani uradalmi erdőtanácsos. Selmeczbányán 1888-ban született; ugyanott végezte elemi iskoláit, a kir. kath. főgimnáziumot s az ev. lyceumban érettségizett. Utána a bányászati és erdészeti főiskolát hallaatta és 1912-ben Budapesten tette le az erdészeti államvizsgát. Tanulmányi évei alatt, mint ösztöndíjas, a nvári szünetben kötelező gyakorlaton volt 1908-ban Mármarosszigeten és 1909-ben a nagybányai főerdőhivatalnál. 1910-ben a főiskola elvégzése után Beszterczére (Besztercze-Naszód vm.) nevezték ki gyakornoki minőségben, majd államvizsgájának letétele után, segéd-erdőmérnök, 1917-ben erdőmérnök és 1922-ben főerdőmérnök lett. Mint az erdőrendezőséghez beosztott erdőtisztviselő, megismerte a beszterczenaszódiradnai erdőségeket, majd 1913-ban a domavölgyi m. kir. 169