Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

erdőgondnokságot vezette, mely Románia és Bukovina határán volt. A háború kitörésekor katonai szolgálatra bevonult, de később felmentették és Domavölgyéről 1914 október hóban elsőízben menekült s mivel főhadtápvonal mellett lakott, szeme előtt folyt le a hadseregszállítás, a bukovinaiak menekülése, a sebesültek átvonulása és ily körülmények között, állandó menekülésre készen érte az októberi forradalom, amikor is az oláhok kiutasították. 1918-ban néhai Károly király kihallgatáson fogadta Borgoprundon, vadászterület ügyében. A forradalom leveretése után az egri m. kir. erdőfelügyelőséghez osztották be, onnan 1922-ben az esztergomi székeskáptalonhoz vezető erdőtisztté nevezték ki, ahol ebben a minőségében ma is működik. » Roth Flóris m. kir. bányaügyi főtanácsos, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányaigazgatója. A m. kir. Bányászati Akadémiát Selmeczbányán 1890-ben végezte s ugyanott bányamérnöki oklevelet nyert. Pályáját 1890-ben a Kachelmann gépgyárnál kezdte, mint konstruktőr-mérnök. 1891. évben a salgótarjáni kőszénbányánál bányamérnök, majd 1895-ben a S. K. B. petrozsényi műveinél bányafőmérnök és bányaigazgatóhelyettes. 1902—1918-ig a S. K. B. társulat különböző helyein Budapesten, Petrozsényben bányaigazgató, majd ez utóbbi évtől kezdve a salgótarjáni bányaművek igazgatója. A bányászat terén kifejtett kiváló műszaki és tudományos tevékenységéért 1918-ban a m. kir. bányatanácsosi címet, 1922-ben a m. kir. főbányatanácsosi s 1923-ban pedig a m. kir. bányaügyi főtanácsosi címet nyeri el. Társadalmi téren is sokat működik. Mint akadémiai hallgató, alelnöke a Bánya- és Erdőmérnöki Akadémia Ifjúsági Körének. Petrozsényben és Salgótarjánban tagja volt a vm. törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak. Elnöke a Nemzeti Egység Pártja salgótarjáni és körzeti kerületének. Igazgatósági tagja a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T.-nak és más vállalatoknak. 1934. év december hava óta pedig elnöke az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek is. Ruthényi Károly m. kir. főerdőtanácsos, kerületi erdőrendező. Pelsőczön (Gömör m.) született 1875-ben. A rozsnyói róm. kath. főgimnáziumban nyert érettségi bizonyítványt és a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémiát 1894-től 1897-ig elvégezve, jeles erdész-oklevelét 1899-ben nyerte el. 1897-ben a beszterczei erdőigazgatósághoz (Erdély) műszaki díjnokként nevezték ki. 1898ban erdőgyakornok, 1901-ben tanársegéd Csiby Lőrinc mellett Selmeczbányán, ott Csiby utasítása, de saját terve szerint telepítette a Linder-féle kertben a főiskolai gyümölcsöst, méhest. Csiby betegsége, majd halála után 1902-ben az erdőhasználattani tanszéket önállóan látta el. 1904-ben Naszódra, az erdőgondnokság vezetőjeként ment, 1907-től ilvai m. kir. erdőgondnok, ahol a 25 ezer kh. terjedelmű ősfenyves piacra való megnyitásában hathatósan közreműködött (72 km hosszú, korlátolt személyszállításra berendezett keskenyvágányú vasút építésénél, majd üzemének lebonyolításánál 1918-ig működött, a házi kezelés bevezetését ő kezdte Laitner Elek miniszteri tanácsos útmutatása alapján). 1918. márciusban Miskolcra került a vármegyei erdőséghez, 1926-ban az edelényi járás közönségének felkérésére képviselőjelölt volt. 1926-tól a kaposvári m. kir. erdőigazgatóságnál, mint kerületi erdőrendező működik. Sas Ferenc bányamérnök, ny. m. kir. áll. vasgy. műszaki tanácsos. Született 1878-ban Pécsett, kisiparos szülőktől. Ugyanott végezte a főreáliskolát jeles érettségivel. A selmeczbányai akadémián a bányászati szakot, mint állami ösztöndíjas 1901-ben végezte. Államvizsgát 1904-ben tett. Az akadémia elvégzése után tanársegéd lett ugyanott. Fémbányászati üzemi szolgálatot a selmeczbányai és nagybányai bányigazgatóságok kerületében teljesített. Majd az állami vasgyárak szolgálatába lépett át és a gömöri vaskőbányászatnál Szirkvashegyen és Rozsnyón működött. A világháborút, mint műszaki katonai vezető szolgálta végig. A cseh megszálláskor szerelt le, mint népfelkelő honvéd-százados. A cseh hűségeskű megtagadása folytán szirkvashegyi üzemfőnöki állását elvesztette és mint kiutasított, az állami vasgyárak diósgyőri üzemeinél nyert további alkalmazást és Perecesen az újaknai barnaszénbányászatnál üzemvezető lett, majd az üzem beszüntetése után az állami vasgyárak központi igazgatóságánál a műszaki osztályba került, hol 1928-ban kért nyugdíjaztatásáig, mint bányászati referens működött. Sasi Nagy Imre dr. min. tanácsos, oki. bányamérnök, a pécsi m. kir. bányakapitányság vezetője. Született 1877 nov. hóban Tállyán (Zemplén m.). Középiskoláit Miskolcon és Sárospatakon végezte; ugyanitt és a kolozsvári egyetemen kettős jogi képesítést szerzett, míg bányamérnöki oklevelét a selmeczbányai bányamérnöki főiskolának elvégzésével a tatabányai, porosz-, lengyel-, morvaországi bányáknál végzett gyakorlatok után nyerte el. Állami szolgálatát, mint bányaesküdt a nagybányai m. kir. bányakapitányságnál 1901ben kezdte, honnan 1904-ben az erdélyi bányakapitánysághoz, mint bányabiztos ment át, innen 1909-ben a selmeczbányai bánya- és erdőmérnöki főiskola bányajogi tanszékére is nyert kirendelést, de továbbra is az erdélyi bányakapitányságnál maradt. Innen 1910-ben az iglói, majd 1912-ben a miskolci bányakapitánysághoz került, mint főbányabiztos. Miskolcról 1915-ben a harctérre ment s 1918-ban mint többszörösen kitüntetett főhadnagy 1918. év őszén került ismét vissza. 1924. óta a pécsi bányakapitányságot, mint bányahatósági főtanácsos, majd, mint miniszteri tanácsos vezeti. Scheffer ödön dr. oki. bányamérnök, „OTI" titkár. 1885-ben született Baranyában. A szászvárosi ref. gimnáziumban érettségizett, jogi tanulmányait pedig a kolozsvári egyetemen végezte s utána 1909-ben a selmeczbányai főiskolán a bányamérnöki szakot hallgatta, s ott szerezte "meg a bányamérnöki oklevelet. A katonai szoglálat alól felmentve, bányaesküdtnek nevezték ki. 1916-ban a diósgyőri vasgyárhoz került, majd 1920-ban Szuhakállón az ottani szénbányatársulat vezetője lett. 1928-ban az „OTI"-hoz nevezték ki s jelenleg a központban, a bányanyugbérbiztosítási ágon fejt ki értékes tevé170