Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

jutalomban részesítette. Ott léte alatt, mint a Kóburg hercegi- és Bolgár királyi család udvari kápolnájának kántora, Ferdinánd bolgár királytól személyesen kapta meg a bolgár királyi Sándor keresztet. 1919-ben az Alföldre került állásba, majd onnan jelenlegi állomáshelyére, Pilismaróira (Esztergom m.), ahol 1925. év óta fejt ki érdemdús tevékenységet. 1934-ben igazgató tanítóvá nevezte ki felettes hatósága. Gyermekei: Mária (oki. tanítónő), Ilona és Rezső szentantali származásúak. selmeczi Pöschl Imre műegyetemi nyilvános rendes tanár. Született 1871-ben Selmeczbányán, néhai selmeczi Pöschl Ede nagyhírű akadémiai tanár fia. Az elemi iskolát és a középiskola I—VI. osztályát a róm. kath. gimnáziumban Selmeczbányán végezte,majd Körmöczbányán az állami főreáliskolában érettségizett. További tanulmányait 1889—1893. a budapesti műegyetemen végezte s 1893-ban nyert gépészmérnöki oklevelet. Pályáját a műegyetemen kezdte, ahol 1893— 1896-ig tanársegéd volt, majd 1896—1924-ig a Ganz-féle villamossági rt. szolgálatában állott, mint főmérnök. 1920ban magántanár, 1925-ben pedig nyilv. rendes tanár lett a budapesti műegyetem gyakorlati elektrotechnikai tanszékén. Tanári működése mellett nagy szakirodalmi tevékenységet fejt ki s értékes előadásai és értekezései különböző folyóiratokban jelennek meg. A „Selmeczbányai Egyesület" régi tagja és az egyesület célkitűzéseinek megértő támogatója. f Posch Adolf Géza oki. fémkohómérnök, m. kir. főbányatanácsos. Régi selmeczi patrícius családból származott, amely Tirolból a XIII. század végén telepedett le Selmeczbányán. Született 1881-ben Selmeczbányán s ugyanott végezte a középiskoláit is és 1899ben érettségizett. A m. kir. bányászati és erdészeti főiskolán a fémkohómérnöki szakot 1902-ben fejezte be, s 1905-ben nyerte el oklevelét. 1902-ben lépett állami szolgálatba s mint gyakornok a körmöczbányai pénzverőnél és a kapnikbányai és alsófernezelyi kohóműveknél szolgált, 1905-ben pedig a budapesti m. kir. főfémielző és fémbeváltó hivatalhoz helyeztetett át. 1908-ban, mint s. mérnök ismét az alsófernezelyi (Szatmár m.) kohóhoz került s itt működött 1911. év őszéig, tervezési és építésvezetési munkálatokkal foglalkozva, emellett azonban a kohó, pörkölő és ezüsttelenítő üzemét is vezette. 1911—1917-ig Kohóvölgyön (Szolnok-Doboka m.) szolgált, mint a műnek önálló vezetője, s nehéz viszonyok között (1914-től, háborús évek) eltöltött hat évi szolgálata után, 1917. év végén Körmöczbányára, a pénzverőhöz helyezték át s a pénzítő mű vezetésével bízták meg. Itt szolgált főmérnöki, majd bányatanácsosi rangban 1919. február végéig, amikor már a csehszlovák közmunkaügyi minisztérium Selmeczbányára, hivatali főnöknek helyezte át, mivel azonban e rendelkezésnek nem tett eleget, a Felvidékről kiutasították. A cseh megszállás előtt azonban a pénzverő berendezésének átmentésével szerzett érdemeket. Budapesten 1921—24-ig az „Affinéria" nemesfémfeldolgozó és fémválasztó intézet rt. technikai igazgatója volt; 1925. év elejétől a főfémjelző és fémbeváltó hivatalnál teljesített szolgálatot, 1934. év július hótól már főbányatanácsosi rangban. Szakirodalmi tevékenységet is fejtett ki, röviddel halála előtt jelent meg „Az aranyrendelet és póthatározmányainak ismertetése" című munkája. Váratlanul halt meg 1935. szept. 6-án. Korai elmúlásával nemcsak a bányásztársadalom, de egyesületünk is kiváló, tevékeny tagját vesztette el. Egyesületünknek egyik alapító tagja és éveken át ügyv. igazgatója volt s ebbeli tisztségében sokat fáradozott az egyesület kultúréletének fejlesztésén. Az ő gondolata volt ennek az emlékkönyvnek elkészítése. 1935. év elején történt lemondása után érdemes munkásságának elismeréséül az egyesület örökös tiszt, tagjául választotta. Gyermekei: László, Valéria férj. Ferenczfy Lászlóné és Tibor. Rameshofer Béla oki. bányamérnök, ny. bányagondnok. Györgyudvarban (Baranya m.) született 1870-ben. Elemi iskoláit Beremenden (Baranya m.), középiskoláit a pécsi Cisztercita Rend főgimnáziumában végezte s ott 1889-ben tett érettségit. Főiskolai tanulmányait Selmeczbányán folytatta, ahol a bányászati és gépépítészeti szakiskolákat végezte és ott 1896-ban a bányamérnöki oklevelet megszerezte. 1893-tól 1894-ig szolgálta egyéves önkéntességét Prágában a hidász zászlóaljnál. Ugyanez év decemberében tartalékos hadnaggyá lépett elő. 1904-ben a „Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R.-T." vezérigazgatósága kinevezte bányagyakornokká s 1897-ben bányasegédmérnökké. 1900-ban üzemfőnökké léptették elő a bánszállási kőszénbányájukhoz Sajóvárkonyba. Itt 1916-ig szolgált s innen Salgóra (Salgótarján) lett áthelyezve bányagondnoki minőségben, ahol 1931-ben történt nyugdíjazásáig szolgált. Jelenleg Budapesten lakik. f Rauchbauer József dr. piarista gimnáziumi igazgató, házfőnök. Eszteraomban született 1855-ben. Ugyanitt végezte el a gimnázium 6 osztályát. 1871 szeptember 8-án Vácott piarista novicius lett. Az ünnepélyes fogadalmat 1878 júniusában tette le s ugyanez év augusztusában szentelték pappá. Kecskeméten kiváló eredménnyel elvégezvén a 7. és 8. osztályt, már az 1874—75. tanévben gyakorló tanár (professor incipiens) Selmeczbányán. Majd az ezt követő 10 évben 1884—85-ig Trencsénben, Léván, Tatán, Nagykárolyban és Nyitrán tanított; a hat következő tanévet pedig Budapesten töltötte. Még mint nyitrai tanár 1885-ben megszerezte a tanári oklevelét a bölcseletből és mennyiségtanból, 1891. májusában pedig a kánonjogi doktorátust. Ezután Nagykárolyban, Vácott, majd Trencsénben tanított. Az 1905— 906. tanévtől kezdve az összeomlásig Selmeczbányán házfőnök és igazgató volt. Az ottani rendház likvidálása után Trencsénben élt nyugalomban haláláig. Igazgatói működése alatt lett a selmeczi piarista gimnázium 1908— 1909. tanévben 8 osztályúvá, s ő volt a régi neves intézet utolsó magyar igazgatója. Kiváló pedagógus, nagy hazafi volt, akinek emlékét tanítványainak sokasága őrzi kegyelettel. t madéfalvi Ráduly János min. tanácsos. Székelykeresztúron született 1866-ban és Székelyudvarhelyen érettségizett 1886-ban. A főiskolát 1889-ben Selmeczbányán végezte és 1890-ben került a székelyudvarhelyi állami erdőhivatalhoz. 1893-ban lett erdőgondnok, 1897168