Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

telepet virágzóvá tette a borsodi iparvilágban. Kulturális, nemzetvédelmi téren is nemes munkát végez. Megyebizottsági tag. Sok külföldi utazásaiban komoly tanulmányokat folytatott, melyeknek hasznát a vezetése alatt álló telep élvezte. Kárpáthy Jenöné szül. Schréder Eta festőművész, szfőv. rajztanár, Schréder Gyula ny. vasgyári igazgató ieánya. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a budapesti Orsz. Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet nyert. Művészetének továbbfejlesztése céljából 1925-ben Párisban járt és a nagybányai festőiskolában is dolgozott. Első kiállítása 1917-ben volt a Műcsarnokban, amikor a „Menekültek" című képét a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg. Kiváló portréfestő s többek között megfestette a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola számára Farbaky István arcképét. Nagyobb festményei budapesti és vidéki múzeumokban és magángyűjteményekben vannak (Hadtörténelmi Múzeum, Orsz. Gárdonyi Géza Irod. Társaság). A „Selmeczbányaiak Egyesülete" részére 1930-ban megfestette a Rothermere lordnak küldött díszes üdvözlő-emlékiratot, s az Egyesület kulturális életében is nagyértékű tevékenységet fejtett ki. Mint vizsgázott előadóművésznő, tagja az Orsz. Színészegyesületnek. Kellner Gyula áll. vasgyári műsz. s.-tiszt, főművezető. Selmeczbányai születésű s 20 éves koráig ott is nevelkedett. Az ág. ev. líceumban a négy gimnáziumi osztályt s utána a m. kir. bányaiskolai kohászati szak 3 éves tanfolyamát végezte el jó eredménnyel. Tanulmányainak befejezése után állami szolgálatba lépett s a diósgyőri áll. vasgyárhoz osztatott be, ahol ma is mint műszaki s.-tiszt-főművezető működik. Kerényi István m. kir. bányahatósági tanácsos, a budapesti tudományegyetemen 1907-ben államtudományi államvizsgát tett, majd 1907—1911-ig a selmeczbányai bányászati főiskolán végezte tanulmányait. 1911. évben m. kir. bányaesküdtté nevezték ki s mint ilyen, 1911 — 1913-ig üzemgyakorlatra osztatott be a „Salgótarjáni Kőszénbánya Rt."-hoz, a salgótarjáni, pálfalvai, baglyasaljai, majd a petrozsényi bányaüzemeknél, az „OsztrákMagyar Államvasúttársaság Stájerlak—aninai és kemenesszéki"; az „Első Dunagőzhajózási Társaság" pécsvidéki és a m. kir. Kőszénbányahivatal komlói bányaüzemeinél. 1913-ban a gölniczbányai m. kir. bányabiztossághoz került, ahol 1917-ig teljesített szolgálatot. 1914—1917-ig mint a bányabiztosság vezetője, 1917 május hótól mint főbányabiztos a sarajevói bányakapitánysághoz került, ahol 1918-ig működött s ekkor a pécsi bányakapitánysághoz osztatott be, hol jelenleg is működik. keveházi és keviczei Keviczky Pál dr. ideg- és elme szakorvos. Bát községben született 1894-ben, ősi nemesi evangélikus családból. Családi tradícióból középiskoláit a selmeczi ág. evang. lyceumban végezte, ahol 1913-ban érettségizett. A világháborút, mint a nyitrai 14-ik honvéd gy. ezred tartalékos hadnagya harcolta végig. Orvosi oklevelét a budapesti Pázmány Péter Tudomány-egyetemen szerezte meg. Jelenleg Balassagyarmaton, mint szakorvos az ottani közkórházban működik. f barcsfai Király Ernő, a selmeczi evang. lyceum utolsó igazgatója. 1855. március 12-én született Sopronban, fia volt Király József Pál egykori selmeczi tanárnak. Elemi- és középiskoláit Sopronban végezte, a jogi pályára készült, de áttért a bölcsészeti szakra és a budapesti tudomány-egyetemen a történelem és földrajz tanári oklevelét szerezte meg. Kezdetben a földvári Földváry-családnál volt nevelő, majd 1885-ben a selmeczi lyceum tanára és Jezsovits Károly nyugalombavonulása után igazgatója lett. 0 nem csak tanított, de nevelt is és lelkes természetszerető turista volt s mint ilyen, fiaival és tanítványaival a M. T. E. Szitnya Osztálya területén sok km. utat jelzett, az osztálynak könyvtárosa, majd elnöke volt egészen a megszállásig. A megszálláskor a csehek túszként vitték el Theresienstadtba, ahonnan kiszabadulván, kénytelen volt házát s városunkat otthagyva, Budapestre költözni, ahol egy évig a fasori gimnáziumban működött, majd nyugalomba vonult. 1933. április 29-én halt meg és a pestszentlőrinci temetőben fekvő sírja fölé egyesületünk a Magyar Turista Egyesülettel karöltve, maradandó emléket állított. (Arcképét I. 66. old.) barcsfai Király Endre ipariskolai tanár. Született Selmeczbányán 1892-ben. Középiskoláit a selmeczbányai ág. h. ev. lyceumni főgimnáziumban végezte s 1910ben tett érettségit. Főiskolai tanulmányait 1914-ben a vaskohómérnöki szakon Selmeczbányán fejezte be, míg mérnöki oklevelét (államvizsga) 1921-ben Sopronban szerezte meg. A világháború alatt orosz fogságba került, mint önkéntes káplár és 5% évi hadifogság után tért haza. Pályáját 1920. év végén kezdi meg a Lipták-gyárban, majd a Fonó Miklós gépgyárban működik, mint üzemvezető mérnők; 1928. év óta pedig az újpesti m. kir. állami fa- és fémipari szakiskolának tanára. Egyesületünknek régi tevékeny választmányi tagja. Kollár Gyula m. kir. állami szénbánya-felügyelő. Középiskoláit a selmeczbányai lyceumban és utána ugyanott a bányászati főiskolát végezte. Mint a komlói bányatársulat felügyelője, a telep társadalmi alakulatainak és társulatoknak élén fejt ki élénk tevékenységet. Ezenkívül az állami iskolagondnokságban és az iskolánkívüli népművelési bizottságban, mint elnök működik. A levente egyesület alelnöke és a helyi községi képviselőtestület tagja. Koller Károly oki. vaskohómérnök és oki. közgazdasági mérnök. Budapesten született 1872-ben. Középiskolai tanulmányait a budapesti II. ker. főreáliskolában végezte. Mérnöki kitüntetéses okleveleit a M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskolán Selmeczbányán és a M. kir. József Műegyetemen nyerte el. Gyakorlati működését 1896. évben a Ganz-gyár acélöntődéjében kezdte, majd a zólyomi es. kir. szab. Unió lemezgyár Martin acélüzemének és vasöntődéjének lett üzemfőnöke, — 1899-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. meghívása alapján átvette a salgótarjáni Thomas acélüzem vezetését és 1905-ben a sajókazinci acélgyárat építette. 1908-ban a nadrági Vasipar-Társaság Rt. műszaki tanácsosa lett és 1911-ben, mint magánmérnök 156