Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

Budapesten saját céget alapított, melynek első nagyobb megbízása a tűzvész által elpusztult nadrági hengermű újbóli felépítése volt, majd a brailai hengermű tervezését és építését hajtotta végre. Mint a dr. Lipták és Társa építési és vasipari rt. szaktanácsadója rekonstruálta és üzembe helyezte a cég Martin-acélüzemét és hengerművét. 191 ó—1918-ig katonai szolgálatot teljesített és 1918-ban mint főhadnagy le­szerelt és az Árvizsgáló Bizottság elnökének meghívása alapján a Bizottság műszaki osztályának megszervezését és vezetését vállalta, mely utóbbi munkakört 1919. év végéig látta el. A diktatúra alatt létesült Vas-, Szén- és Mezőgazda­sági Hivatal felszámolásának lebonyolítására alakult Bizottságba az Árvizsgáló Bizottság képviseletére külde­tett ki, mely munka elvégzésével a közpályáról vissza­vonult és újból kedvenc tudományának, a gáztechnikának szentelte munkásságát és kutatásai számos szabadalmat eredményeztek. Tervezett gáztechnikai berendezései az ország határán túl is elterjedtek és amikor Berlin összes gázműveiben az ő tervei alapján épültek fel a gázfej­lesztő telepek, munkája a többi európai államokban is felkeltette az érdeklődést. Ma az Egyesült Államokban és Kanadában, sőt Japánban és Oroszországban a vas-, kerámia- és üvegiparban számos Koller-féle gázfejlesztő dolgozik. Leánya, Margit, dr. Kovács István orvos neje. Koppány (Kossik) István a Salgó­tarjáni Kőszénbánya Rt. tisztvise­lője, született Selmeczbányán 1887-ben. Gimnáziumi tanulmá­nyai befejezése után az „Unió cs. és kir. szab. vas- és bádog­gyár társaság" zólyomi lemez­gyárában volt gyakornok, 1909. év elején pedig a volt „Észak­magyarországi Egyesített Kőszén­bánya és Iparvállalat Rt."-hoz lé­pett szolgálatba, hol néhány év után az anyagosztály vezetője lett. Jelenleg ezen vállalat jogutódjának, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. salgótarjáni bányaigazgatóságánál mű­ködik s a vagyonleltár nyilvántartója. Már fiatal korában foglalkozott az irodalommal s néhány költeménye és rövid elbeszélése megjelent a „Selmeczbányai Hírlap", majd a „Zólyomvármegyei Hír­lapiban. A volt bányatárspénztárak egyesítéséről és egyéb bányamunkás kérdésekről már a világháború előtt írt cikkeket, melyek a Selmeczbányán akkor megjelent „Jó szerencsét" és a „Bányászat" című szakfolyóiratok­ban láttak napvilágot. Állandó belső munkatársa a salgó­tarjáni „A Munka" c. politikai és társadalmi hetilapnak, melyben hetenként jelennek meg társadalmi és szociál­poltikai cikkei. Azonkívül írt számos, leginkább bányász­tárgyú novellákat, melyeket vidéki és fővárosi lapok jelentettek meg. A salgótarjáni „Balassa Bálint Társaság"-nak választ­mányi tagja, valamint tevékenyen működő tagja számos helyi és országos társadalmi egyesületnek. esetben a selmeczi emlékeket és légkört idézi nagy írói rátermettség és meglátás révén az olvasó elé. Kovalovszky János ny. állami gim­náziumi tanár. Bakabányán szü­letett 1873-ban. A selmeczbányai ev. lyceumban tett érettségit, majd Budapesten elvégezte az egyetemet. 1900-ban nyerte el tanári oklevelét s ugyanez év­ben, mint helyettes tanár kapott megbízást a budapesti VII. kerü­leti m. kir. állami Madách főgim­náziumban, melynek 1901. XII. hó­ban rendes tanára lett, ahol 1931. év szeptemberéig működött, mi­kor is nyugalomban vonult. A világháború idején, 1914 novemberében bevonult s mint tartalékos hadnagy az orosz frontra került, majd az olasz és szerb frontokon teljesített hadiszolgálatot. 1916-ban hadifogságba került, ahonnan 1918-ban, az orosz forradalmi zavarokban sikerült megszöknie, népfölkelő századosi rangban sze­relt le 1918-ban. Visszatérése után folytatta tanári műkö­dést. A kommunizmus idején nyíltan szembeszállt a dik­tatúra vezetőivel; bátor, elszánt hazafias viselkedéseéri a tanári kar jegyzőkönyvi elismerését és köszönetét fejezte ki a kommün bukása után. Volt tanítványai szere­tetük és hálájuk kifejezése jeléül nevére alapítványt létesítettek. A „Kovalovszky" alapítvány kamataiból az intézet növendékeit jutalmazzák. Kosáryné Réz Lola írónő Selmeczbányán született. Édesatyja Réz Géza v. bányászati főiskolai tanár, anyai nagyatyja Péch Antal. Középiskoláit a szélaknai és a selmeczi zárdában végezte. Már fiatal leánykorában több társnőjével litografált lapot adott ki, amelyben írásaival kitűnt írói tehetsége. 1912-ben ment férjhez Kosáry Jánoshoz, a selmeczi ev. tanítóképezde tanárá­hoz. A megszálláskor Sopronba menekültek, majd Buda­pestre költöztek. Itt hamarosan közismertté vált neve számos regénye és novellái révén, amelyek tárgya sok •^SH^^H^H udvardi és kossuti Kossuth Károly m. kir. pénzügyi titkár. A család ősi fészke, Kossut község mel­letti Túróczszentmártonban szüle­tett 1892 június 25-én. A középis­kólát érettségivel a selmeczi ev. ^B lyceumban, jogi tanulmányait az eperjesi ev. jogakadémián vé­^JH^H gezte, ahol államtud. oklevelet ^P^^^WVPm nyert. 1917-ben a Kassa—oder­Hř WW" t! bergi vasút szolgálatába lépett W/T I H - J fogalmazói rangban, majd Tria­non révén a csonka hazában helyezkedett el a m. kir. kincstár szolgálatában. Ez idő szerint a székesfőv. m. kir. pénzügyigazgatóság X. ker. adófelügyelőségénél teljesít szolgálatot. f Kőrös Gyula m. kir. erdőtaná­csos. Selmeczbányán született 1884-ben. Kőrös László m. kir. erdőtanácsosnak, a selmeczbá­nyai erdőgondnokság vezetőjé­nek és Kálich Vilmának fia. Isko­láit végig Selmeczbányán vé­gezte s 1903-ban érettségizett az ev. lyceumban. Az erdészeti aka­démiát 1908-ban fejezte be, s 1912-ben szerezte meg erdőmér­nöki oklevelét. 1908—909. évben önkéntesi évét szolgálta a 14. nyitrai h. gy. ezredben, s mint h. j. őrmester szerelt le, később tart. hadnagy. 1908-ban lépett a m. kir. erdészet szolgálatába, mint erdőgyakornok a kolozsvári erdő­igazgatóságnál, ahol 1913. év elején s.-mérnökké nevez­ték ki. Ez évben nősült, feleségül vette Kudella Annát. 1914-ben a háború elején, bevonult s az orosz fronton harcolt 1918 február hóban történt, tart. főhadnagyi rang­ban való leszereléséig. Kitüntetései: Károly cs. kereszt és bronz Signum laudis. 1917-ben erdőmérnökké, 1918 má­157

Next

/
Oldalképek
Tartalom