Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

sevikiek foglya volt Budapesten. 1919 óta elnöke a debreceni E. K. Nemzeti Ligának. 1932 óta a Revíziós Ligának, 1931 óta a „Frontharcosok" tiszteletbeli elnöke. Hamrák Béla az aszódi ev. Petőfi reálgimnázium vallástanára. Tősgyökeres selmeczbányai, százados múltra visszatekintő család leszármazottja. Tanulmányait a selmeczbányai lyceumban, majd a budapesti egyetem bölcsészeti karán, végül a pozsonyi ev. theol. akadémián végezte. A selmeczbányai lyceum Petőfi-önképzőkörének sokszor szereplő tagja volt. Mint harmad- és negyedéves theológus az érsekújvári ev. egyház hitoktatója volt. Közben Németországban tanulmányúton volt. Később beutazta Boszniát, Herczegovinát, Dalmáciát és Észak-Olaszországot. Mint segédlelkész Orosházán működött, majd hasonló minőségben Budapestre választották meg a Deáktéri gyülekezethez. Innen 1903-ban a selmeczbányai lyceumba választották meg vallástanárnak. A F. M. K. E. selmeczi választmányának titkára volt. 1919-ben a csehek fogságba hurcolták. Theresienstadt, Prága és CsehBrod volt fogsága színhelye. 1920-ban kiutasították a csehek s ekkor Aszódon sikerült elhelyezkednie. Aszódi tartózkodása alatt 14 esztendőn keresztül a gödöllői evang. hívek gondozója is volt és számukra templomot sikerült Gödöllőn létesíteni. Harmos (Lipovszky) Pál községi főjegyző Felsőpalojtán (Hont m.) született, 1880-ban. Középiskoláit a selmeczi ev. lyceumban végezte, majd közigazgatási pályára lépett. önkéntes éveit 1902/903. évben szolgálta le s tart. hadnagy lett. Nógrádverőczén, Nógrádsábon, majd Berczelen, mint jegyző, 1933. óta pedig Lőrinczi községben, mint főjegyző tevékenyen működik községe érdekében. Harmat (Hroziencsik) István oki. bányamérnök, nyug. bányaigazgató. Selmeczbányán született 1867-ben. Az ev. lyceumot 1885ben végezte, majd az akadémián a bánvagépész- és építészi szakot 1888-ban hallgatta. Az akadémián ösztöndíjat élvezett. Államvizsgát 1893-ban tett, s nyert mérnöki oklevelet. 1888-ban tanulmányai elvégzése után Szélaknán az állami m. kir. gépfelügyelőség kötelékébe lépett, mint bányagyakornok, majd 1891—92-ben a 6-ik kassai tábori tüzérezrednél töltötte önkéntesi évét, onnan visszatérve, berendeltetett a bányászati akadémiára, ahol mint tanársegéd 1894. novemberig működött. 1894-ben a „Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T."-hoz Salgótarjánba került, mint bányamérnök. 33 éves működése első 7 évéig, mint műhelyvezető és az egész bánya gépészeti felügyelője volt, Petrozsényben 4 évig működött, majd onnan a vállalat több bányatelepére került. 1903-ban főmérnökké, 1907ben bányagondnokká, 1911-ben főgondnokká és 1923ban bányaigazgatóvá lépett elő. A háború után, mint a bányászati kutatások és mélyfúrások vezetője létesítette a salgótarjáni bányaüzemek őslénytani gyűjteményét. 21927-ben vonult nyugalomba. Nyugalombavonulása óta, teljesen önzetlenül, a magyar Nemzeti Múzeum részére az ország különböző részein kövületeket gyűjt. Herrmann Miksa oki. gépészmérnök, m. kir. titkos tanácsos, volt kereskedelemügyi miniszter, a kir. József műegyetem nyilv. r. tanára stb. 1868-ban született Selmeczbányán, ahol atyja néhai Herrmann Emil a bányászati és erdészeti főiskola nagyhírű tanára volt még abban az időben, mikor ezt az európai hírű intézetet, — melynek tanítási nyelve akkoriban német volt, — messze külföldről jött hallgatók is nagyszámban látogatták. Középiskolai tanulmányait Szegeden az állami főreáliskolában végezte; a műegyetemet pedig Bécsben, s itt is nyert gépészmérnöki oklevelet. Egyideig a műegyetemen tanársegéd volt Kick hírneves technológus mellett, majd a Schultz és Goebel bécsi vasgyárban, mint gépszerkesztő állott alkalmazásban; azután hazatérve hosszabb ideig a resicai vasgyárban (Stég) működött s rövidesen a gép és hídszerkesztési osztálynak főmérnöke lett. A vállalat kőszén- és vasbánya üzemeinél bányászati gyakorlati szakismereteket is szerzett. 1899-ben rendkívüli, majd rendes tanári minőségben a selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskolához nevezték ki, melynek két éven át rektora is volt. 1911-ben a József műegyetemen a gépelemek stb. tanszékének nyilv. r. tanára lett; 1918—1920-ban a gépészmérnöki szakosztálynak dékánja volt. Szorosan vett szakmája a gépszerkesztés, de úgy tudományos, mint gyakorlati működése kiterjed a technika számtalan ágazatára. Még a háború előtt a kissármási földgázforrás megnyitása után, állami kiküldetéssel Északamerikában a földgázkutakat tanulmányozta és tanulmányainak egy részét értekezésben adta közre, melyet a Magyar Mérnök és Építész Egylet a Hollándíjjal tüntetett ki. Résztvett a hamburgi földgázmű tervezésében is. Igen sok tudományos értekezést írt a magyar, osztrák és német szakfolyóiratokba. Nevezetesebb munkái: Szénellátásunk problémái (1923); Gépelemek; Bevezetés a gépek szerkezettanába (Magyar Mérnök Építész Egylet aranyérmével kitüntett mű, 1924). Nagyszabású munkássága kiterjedt az ország közgazdasági és társadalmi életére is. 1923-ban a Mérnök és Építész Egylet elnökévé választotta, 1924-ben pedig a Mérnöki Kamara elnöke lett. Tagja volt az Országos Közlekedési Bizottságnak és a Középítési Tanácsnak. Kiváló szaktudása politikai téren is érvényesült. Tagja volt mindkét nemzetgyűlésnek (1920—1926) és a sajószentpéteri kerületet képviselte. Az 1926. évi országgyűlési választásokon Sopronban is megválasztották s 1931ben is ennek a kerületnek volt a képviselője a parlamentben. Több fontos közgazdasági vonatkozású törvényjavaslatnak, ezek között a mérnöki rendtartásnak, vitéz Hegybányay Gábor oki. elemi népisk. tanító, iskolánkívüli f népművelőelőadó. Tanulmányai/ ^J^^Ä nak elvégzése után a volt cs. I -r*. kir. 26-ik gyalogezrednél teljesí^ jBÍa tet

t katonai szolgálatot. A há••A ^

r borúban részt vett s az olasz harctéren több ütközetben volt, ^HfJl kétszer a nagyezüstre, kétszer a I kisezüstéremre terjesztették föl. A^J^I

H Végigküzdötte az egész háborús éveket s a világégést követő terhes napokban vitézségének és nemzeti érzésének tanúbizonyságát adó magatartásáért 1929-ben vitézzé avatták. Galgamácsán (Pest m.) működik, mint elemi isk. tanító és sokat fáradozik a nép művelődésének fejlesztésén, feleségével együtt, aki ott szintén tanítónő. 152