Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

a Mérnöki Kamaráról szóló javaslatnak, továbbá a kereskedelmi tárca költségvetésének is előadója volt. 1926. év őszén a Bethlen-kormányban kereskedelemügyi miniszter lett. Mint miniszter, a hazai ipar és kereskedelem helyzetének javítása érdekében fejtett ki eredményes munkásságot és az akkori kormány beruházási programjával kapcsolatban nagyszabású útépítési tervezetet dolgozott ki, amelynek keresztülvitele meg is kezdetett. Az ő kezdeményezésére jött létre a Talbot-féle szerződés, amelynek eredménye a nagyjelentőségű bánhidai villamosközpont megépítése. 1929 augusztus hó végével lemondott miniszteri tárcájáról és visszatért tanszékére, ahol jelenleg is működik, valamint a Talbot-művek elnökigazgatója lett. Érdemei elismeréseül megkapta az I. oszt. magyar érdemkeresztet, legutóbb pedig a m. kir. titkos tanácsosi címet. A magyar mérnöktársadalomnak igaz jóakarója, aki mindig nagyszabású tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy ez a tekintélyes társadalmi réteg hazánk közgazdasági életében az őt megillető helyen érvényesülhessen. A „Selmeczbányaiak Egyesületéinek alapítása óta védnöke, aki nagy megértéssel támogatja szűkebb hazája egységbe tömörült fiainak nemes célkitűzéseit. (Arcképét I. 111. old.) Hibbey Hosztják Albert oki. bányamérnök, államvasgyári műsz. főtanácsos, a diósgyőri magy. kir. vas- és acélgyár barnaszén és vasérc bányászatának főnöke. Jelesen érettségizett a lőcsei m. kir. állami főreáliskolában. 1904ben elvégezte a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán a bányamérnöki szakot s 1906ban bányamérnöki oklevelet nyert. 1904-ben az állami vasgyárak szolgálatába lépett. 1904—1909-ig a perecesi Új-akna mélyítését és berendezését végezte; 1909-től 1928-ig pedig az ormospusztai, illetve mucsonyi üzemeket létesítette, amelyekkel kapcsolatban a szükséges középületekkel és munkásjóléti intézményekkel rendelkező munkásgyarmatok tervezése és építése szintén egyik feladatát képezte. Ezeknél az üzemeknél a szénjog megszerzésétől a teljes kiépítésig és üzembehelyezéséig terjedő összes mérnöki munkáknak befejezésével, 1928-ban Diósgyőrvasgyárba helyeztetett át, az állam vasgyárak szén- és vasérc bányászatának élére, osztályfőnöki minőségben. Élénk részt vesz a közéleti szereplésben. A magyarhoni evangélikus egyház, hegyaljai egyházmegye iskolai bizottságának elnöke, az építési bizottság tagja, a kurittyáni ev. egyház felügyelője, a diósgyőrvasgyári tiszti dalegylet, a diósgyőrvasgyári atlétikai klub elnöke, a magyar turista egyesület diósgyőri osztályának alelnöke, a levente egyesület elnöke stb. Hittrich Ödön dr. nyug. ev. gimn. igazgató, c. főigazgató. Született Új-Szőnyben, a mai MagyarKomáromban, 1865-ben. Budapesten a kir. magyar Tudományegyetemen tanári oklevelet nyert 1888-ban s ugyanott tett doktorátust a görög-latin nyelvből és archaeológióból. Tanári pályáját a selmeczbányai evangélikus lyceumban kezdte 1891-ben. 1893ba n a budapesti evangélikus gimnázium tanára lett, 1914-től 1928-ig pedig igazgatója volt. Hosszú és érdemdús tanári pályáján nemcsak generációkat nevelt fel és mély nemzeti érzésével igazi hazafiakat adott a magyar társadalomnak, akik közül igen sokan a közéletben vezetőszerephez is jutottak, de komoly pedagógiai tudományos munkálkodásával is a legnagyobb érdemeket szerezte a tanügy terén, melyet felsőbb hivatali hatósága is elismert és méltatott. Különösen a latin nyelv volt kedvenc szaka. Több iskolakönyvet írt. önálló művei: „Római régiségek", „Görög régiségek", „A budapesti evangélikus gimnázium első száz esztendejének története". Mióta nyugalomban van, még intenzívebben foglalkozik nyelvtanítási problémákkal és pedagógiai körökben általános feltűnést és elismerést szerzett legújabb „Der, Die, Das" című munkája, mely elsőrendű tankönyv a német nyelv elsajátítására az iskolában. Szaktanulmányai általános elismerést szereztek a jeles pedagógusnak, aki a társadalmi életben — különösen a nemzeti munkákban, — mindig kivette részét. 1917-ben megkapta a II. oszt. polgári hadiérdemkeresztet. A Selmeczbányaiak Egyesületének alapítása óta választmányi tagja, majd alelnöke s ebben a minőségében is rendkívül értékes működést fejt ki, úgyszintén előadások megtartásával, beszédeivel, mindig emelni tudja az egyesület jelentőségét a nemzet újjáépítési munkájában. Hoensch Gusztáv oki. vaskohómérnök, főmérnök, hengermű üzemfőnök, megyebizottsági tag. A beszterczebányai kir. kath. főgimnáziumban tett érettségit. A selmeczbányai Bányászati és Erdészeti főiskolán kitüntetéssel nyerte el vaskohómérnöki oklevelét. Mint egyéves önkéntes a műszaki csapatnál, a vasúti ezrednél szolgált 1908—909. évben. 1909—1919-ig a zólyombrezói állami vasgyárban munkaköre volt: a hengerek üregezése, hengersorok tervezése és üzemvezetés. 1920-ban a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű R.-T. szolgálatába lépett, mint a borsodnádasdi lemezgyár üzemfőnöke, s ez idő óta ebben az állásában működik. A háborúban az orosz és olasz harctéren vasúti hidak robbantásával és új vasúti hidak építésével bízta meg katonai parancsnoksága. Nénv ízben tüntették ki. 1912-ben és 1927-ben hosszabb külföldi tanulmányutakat tett. Az ózdi társadalmi életben élénk részt vesz és számos egyesület tagja. f Hoensch Szilárd (1849—1912) oki. vas- és fémkohómérnök., nyug. áll. vasgyári gyárfőnökhelyettes. Született 1849-ben Balásvágáson (Sáros m.). Gimnáziumi tanulmányait Lőcsén és Iglón végezte. Érettségije után Phönixhüttén gyakornokoskodott, ma jd a selmeczbányai m. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia ösztöndíjas hallgatója volt s ott vaskohómérnöki és fémkohómérnöki oklevelet nyert. Közben több, mint két éven át a bányászati és erdészeti akadémia fémkohászati- és kémlészeti tanszékén tanársegédi minőségben működött. Itt szerezte meg alapos kémiai tudását, s a legkitűnőbb kémikusok egyike volt. Az akkori vasmű-igazgatóság 1883-ban a rhoniczi (kisgarami) vegyműhely vezetésével bízta meg, majd sikeres vegyészeti működése alapján a tiszolczi kohó-üzem vezetésével 153