Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

rásterményei", a „Szliácsi vasas hőforrások gyógy­hatása", „A lokális kezelés szerepe a női betegségek balneotherapiájában", „Az egészség háza", „Az ész­szerű egészségápolás reformja" stb. stb. Ismeretterjesztő népszerű előadások sorozatát is tartotta. Idegen nyel­veken is megjelentek legtöbb munkái. Doppler Keresztély, német fizikus, született 1803-ban Salzburgban. 1847-ben bányatanácsossá nevezték ki és Selmeczen az akadémia fizika tanára lett. Hullámelméleti tétele így szól: Valamely hang- vagy fényforrásnak moz­gásakor a rezgések száma kisebb, mint a nyugvó hang­vagy fényforrás, ha a rezgő test az észlelőtől távozik, ellenkező irányú mozgásnál pedig nagyobb." E törvény­nek ma is nagy jelentősége van, mert segítségével pró­bálják megfejteni és magyarázni a mindenség szerke­zetét és mozgásait. Farbaky István szóbeli közlése szerint Doppler selmeczi tanár korában Garamberzenczén jutott erre a gondolatra, mikor megfigyelte a tolatás közben ide-oda futó selmeczi kismozdony fütyülésének hang­változásait. f vitéz Doroghy-Daubner Sámuel nyug. altábornagy Selmeczbá­nyán született. 1878-ban a m. kir. honvéd Ludovika Akadémia állo­mányába vétetett fel, ahonnan 1880-ban, mint hadapród szakasz­vezető az 53. honvéd zászlóalj­hoz lett beosztva. 1888-ban lett főhadnagy és 1889-ben század­parancsnok. 1893—1897 végéig a m. kir. pozsonyi IV. honvédkerületi parancsnoksághoz osztatott be vezérkari szolgálatra. 1894-ben lett százados. 1904—1910-ig a m. kir. szatmári 12. honvéd gyalogezred parancsnoka volt Mármarosszigeten. 1906­ban lett őrnagy, majd 1910-ben alezredes. 1910—1913-ig különleges alkalmazású törzstisztté léptették elő a 12. honvéd gyalogezrednél. 1913-ban lett parancsnoka a miskolci 10. honvéd gyalogezrednek. 1913-ban ezredessé lépett elő. 1914—1918-ig, tehát a háború tartama alatt a harc­téren szolgált, s 1919-ben mint tábornok nyugdíjállo­mányba került. 1919—1920-ig a tábornoki becsületügyi választmány tagja volt, a következő évben a tábornoki igazolóbizott­ság tagja és 1920-ban altábornagyi címmel és jelleggel tüntették ki. 1923-ban vitézzé avatták s ezzel vezeték­neve Doroghyra változott át. A társas életben élénk részt vett, több katonai egye­sület és kaszinó tagja, a Selmeczbányaiak Egyesületé­nek díszelnöke. 1936-ban húnyt el. Drottner Elemér dr. ügyvéd. Zó­lyomban született, Drottner Pál fia, aki az 1860-as években ugyan­csak a selmeczbányai ev. lyceum növendéke volt. Középiskoláit a beszterce­bányai ev. gimnáziumban, a fel­sőbb osztályokat a selmecz­bányai ev. lyceumban s jogi tanulmányait az eperjesi jog­akadémián, a göttingai és kolozs­vári egyetemeken végezte, ügy­védi oklevelét pedig Budapesten szerezte meg. 1913-ban Zólyomban átvette édesatyja ügyvédi irodáját. A világháborúban 1915-től annak be­fejezéséig vett részt s mint hadirokkant szerelt le. ügy­védi gyakorlatát Zólyomban a cseh megszállás alatt is 1922-ig folytatta, amikor is a csehek üldözése miatt kénytelen volt onnan eltávozni s azóta Budapesten folytat ügyvédi gyakorlatot. Egeli Ernő bányafőmérnök, a Salgótarjáni Kőszén­bánya R. T. zagyvapálfalvai bányatelepén. Gimnáziumi érettségit a kecskeméti piaristáknál tett. A bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolát Selmeczbányán, illetőleg Sop­ronban végezte, ugyanitt szerezte meg a bányamérnöki oklevelet. A világháború előtt Selmeczbányán 3 éven át hall­gatója volt a főiskolának, 1914 július 28-án bevonult kato­nai szolgálatra 1918 december 5-ig. Az orosz fronton bronz vitézségi érmet és sebesülési érmet kapott. 1919-től 1920 tavaszáig a megszálló oláhok internál­ták, ahonnan megszökve, Sopronban végezte tovább tanulmányait. 1921—1923-ban a dunántúli bauxit kutatá­soknál, azóta jelenlegi társulatánál teljesít szolgálatot. Emödy József m. kir. miniszteri számvevőségi tanácsos. Hegy­bányán született 1885. évben. Régi selmeczi család sarja: édes­apja, néhai Emődy Géza a sel­meczbányai bányaigazgatóság­nál szolgált mint számtiszt, ké­sőbb a körmöcbányai pénzverő hivatalban számvevőségi főnöki minőségben működött. Iskoláit a körmöcbányai fő­reáliskolában végezte, ott tett érettségit is. önkéntesi szolgá­latát az esztergomi cs. és kir. 26. gyalogezrednél telje­sítette. A nyitrai pénzűgyigazgatóságnál kezdte meg állami szolgálatát, onnan az ungvári, temesvári pénzügy­igazgatóságokhoz helyezték át, majd a selmeczbányai bányaigazgatóság számvevőségéhez osztották be, innen újra Ungvárra került s itt érte a világháború kitörése. Mint a 26. gyalogezred tartalékos hadnagya 1914-ben bevonult, az orosz harctérre került, ahol kétszer meg­sebesült. 1915-ben hadifogságba került, ahol Kiev, Ufa (Uraiban) és Krasznojarszkban (Szibériában) hét évig hadifogoly volt s az akkoriban ott uralkodó bolsevista uralom alatt túszként visszatartatott. 1922-ben mint csere­fogoly került haza. Harctéri katonai szolgálatának el­ismeréseként megkapta a Károly-csapatkeresztet, s a sebeslési érmet. Leánya: Katalin oki. középisk. tanár. f Erdélyi Ede ny. máv. gépgyári főellenőr. Jeles eredménnyel vé­gezte a selmeczbányai m. kir. bányaiskola kohászati szakját. Később még a m. kir. bányászati akadémia vendéghallgatója volt egy évig, ahol a vegyészetet hallgatta s vizsgázott le abból. 1896-ban kezdte szolgálatát a selmeczbányai kohóhivatalnál, később a bányaigazgatósághoz került, majd a besztercebányai rézművekhez, 1908-ban Allender Henrik akkori gyárfőnök meghívására a zólyombrézói acél- és vasgyár kötelékébe lépett s a Felvidéknek a csehek által való megszállása után, a budapesti állami gépgyárban teljesített szolgálatot. 1925-ben főellenőrré neveztetett ki s ebben a minőségében a gépgyári vegy­műhely önálló vezetésével bízatott meg. Nyugdíjaztatása után a „Litophon" vegyipari rt. szolgálatába lépett, ahol mint a gyár vegyésze működött. Elhunyt 1936-ban. 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom