Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

vonalra emelte úgy, hogy ezen időre esik több nagyobb opera sikeres előadása. Annak a híres vasgyári vonósnégyesnek egyik tagja volt, mely az ország nagyobb városaiban igen szép sikerrel hangversenyezett. f iglói Bihar Antal, a selmeczi Valkovits család sarja, — mely család közeli rokonságban áll a Lajtsák, Goldbrunner, Berzeviczy, Arthold, Czobor és Hajdú családokkal,— született 1844-ben. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1863-tól a selmeczi erdészeti s folytatólag a bányászati akadémiát látogatta, majd hármas képzettségével állami szolgálatba lépett. A selmeczbányai bányaigazgatóságtól 1881-ben az iglói m. kir. bányakiptánysághoz helyezték át s rövidesen annak vezetője lett. Nevéhez fűződik a szepesi és gömöri bányavidék bányászatának modern átalakulása és fellendülése. Érdemei elismeréseképen és az érdekeltek kérésére 40 évi szolgálata után is visszatartatott állásában; a király pedig régi nemessége mellett, arról a városról, amelyhez korszakos működése kapcsolódott: „iglói" előnévvel tüntette ki. Irodalmi téren is tevékenykedett és a szaklapokban, valamint a helyi újságokban megjelent számos, feltűnéstkeltő cikkén kívül, költeményeit „Erkölcs útja" címen könyvalakban is kiadta, amelyet a kritika osztatlan elismeréssel méltatott. Ezenkívül Petőfi Sándor költeményeinek legjavát német nyelvre átültette és megszerettette a német olvasóközönséggel. E fordításait is kiadta könyvalakban s azt ma is a legjobb Petőfi-fordítások egyikének tekintik. „Franciska Napján" megjelent örökbecsű megemlékezése prózában írt verses levél. Az összeomlás után kénytelen volt elhagyni munkásságával és életével egybeforrott szeretett hegyeit s Budapestre költözött, hol 1922-ben elhúnyt. Hitvesével együtt a budai farkasréti temetőben pihen. Hét gyermeke közül három fiát: Viktort, Leót és Jenőt — a haza szolgálatába állította. iglói Bihar Viktor nyugáll. vezérhadbiztos. Született 1878-ban Selmeczbányán. Elemi iskoláit Iglón, gimnáziumi tanulmányait pedig Rozsnyón végezte. A Ludovika akadémiát és a felsőbb tiszti tanfolyamot Budapesten, végül a hadbiztosi tanfolyamot (1907—09) Wienben végezte el. Katonai pályáját, mint csapattiszt a gyalogságnál kezdte hadnagyi rangban s az 1898—1902. években Kassán, Sopronban és Székesfehérvárott szóig ált. Az 1903—1909. években, mint főhadnagy és számtiszt Budapesten a honvédelmi minisztérium számvevőségénél volt beosztva és a hadbiztosi tanfolyamon Wienben. 1910—1915. években alhadbiztosi rangban a budapesti honv. kerület hadbiztosságánál a honv. minisztériumban és a 7. hadsereg-parancsnokság hadbiztosságánál, a világháborúban az orosz hadszíntéren szolgált. 1916-tól 1933. évig a honv. minisztériumban teljesített szolgálatot s ez idő alatt a hadbiztosi rangfokozattól fokozatosan 1930-ban a vezérhadbiztosi rangot érte el. 1922—1933. években a minisztérium költségvetési osztályának vezetője, 1933. évtől pedig egészen 1935. évben történt nyugállományba való helyeztetéséig a honvédség gazdászat-közigazgatási és egyben a hadbiztosi tisztikar főnöke volt. Mint kiváló katona a harctéren teljesített szolgálataiért, valamint a háború után a honvédségnek újjáalkotása körüli lényeges és nagyjelentőségű tevékenységéért számos magas kitüntetésben részesült: Koronás arany érdemkereszt, Ferenc József-rend lovagkeresztje, Vöröskereszt II. oszt. díszjelvénye (hadi), Legfelsőbb dicsérő elismerés, Magyar érdemérem, Magyar érdemkereszt (III. o.); nyugállományba helyezésekor pedig újólag legf. dicsérő elismerést nyert. Külföldi kitüntetései a Finn fehér rózsarend I. o. középkeresztje és az Osztrák hadiemlékérem. Fiai: Adorján és András honvéd tisztek. t id. Bodnár-Binder Hugó Richárd okleveles erdőmérnök, miniszteri tanácsos. Mint kispap Vácott VI. gimnáziumot végzett, majd a kecskeméti főgimnáziumban érettségizett. A selmeczbányai akadémián az erdészeti oklevelet megszerezve, az önkéntesi évét a kassai tüzéreknél szolgálta le. Mint erdőgyakornok Técsőn, Mármaros megyében kezdte pályáját, onnan Szilágysomlyóra került, mint főerdész-erdőgondnok, ahol 1904-ig működött, innen Désre került, ahol 1907-ig mint erdőmester teljesített szolgálatot. 1918-ban Dévára helyezték át erdőhivatali főnöki minőségben, mint c. miniszteri tanácsost. Mint erdélyi menekült 1921-ben Budapestre jött és 1922 januárban ment nyugdíjba főerdőtanácsosi ranggal. Mint erdész, legtöbbre becsülte és a legszebb pályának az erdészetet tartotta. 44 éves szolgálata alatt hivatásától áthatva, sok ifjút vonzott az erdészeti pályára. 1930-ban halt meg. f Bokor Róbert m. kir. főerdőtanácsos. 1858-ban született Szuchodnán. Érettségi után a selmeczbányai főiskolára iratkozott be az erdészetszakra és 1882-ben lépett Apatinban a kincstár szolgálatába, mint erdőgyakornok. 1886-ban áthelyezték Vinkovcére, 1890-ben erdész, 1897-ben főerdész lett. A következő évben a földmívelésügyi minisztériumhoz került, ahol a horvátországi erdőügyek előadója volt, 1900-ban már erdőmesterré nevezte ki a minisztérium. 1905-ben Apatinba az erdőigazgatósághoz került, főnökhelyettes s a következő évben már erdőtanácsosi ranggal jutalmazták kiváló érdemeit. 1905-ben ismét a vinkovcei főerdőhivatalhoz helyezték, ahol nemsokára a főerdőtanácsosi rangot érte el, s vezetője lett e hivatalnak. Rendkívül sikeres pályáján értékes munkásságot fejtett ki s nagy része van a horvát erdészet fejlesztése körül. Az „Erdészeti Lapok"-ban figyelemreméltó szakcikkei jelentek meg. Társadalmi téren is jelentős szerepet töltött be. Boroska Lajos, m. kir. pü. min. szv. tanácsos. Született 1885-ben a zólyomvármegyei Úrvölgyön. Gyermekkorát Selmeczbányán töltötte. Ugyanott végezte elemi- és középiskoláit. Az utóbbit a selmeczbányai kir. kath. főgimnáziumban és evang. lyceumban. Jogi tanulmányait a tiszai ág. ev. egyházkerület eperjesi kollégiumának miskolci jogakadémiáján végezte, ahol absolutoriumot nyert és államtudományi államvizsgát tett. 141