Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

Ezeket az adatokat kiegészíti archeológusaink (így Lux Kálmán) megállapítása, mely szerint a selmeczi Óvár magját képező román stílusú templom építése a XIII. század első évtizedeire tehető. Az Öhegyen épült város tehát már ebben a korban szűk lehetett lakói számára és a városnak a hegy alatt fekvő völgyek felé terjeszkedése megindulóban volt. Talán a római követségben résztvevő Girardus plébános is ennek a románstílű templomnak volt a plébánosa. Ezekből az adatokból bátran következtethetünk arra, hogy Banya (mai írásmód szerint: Bánya) városának keletkezése, ha netán nem is előzte meg a honfoglalás idejét, a kifejlődéséhez szükséges századokkal bizonyára megelőzte a tatárjárás korát. Erre mutat, hogy a mi városunkat jelző nélkül nevezik az okiratok Bánya városának, ami valószínűvé teszi, hogy a magyar történelembe való belépésekor rivális nélkül állhatott s a Felvidéknek korra és jelentőségre első bányavárosa lehetett. Valószínű tehát, hogy a honfoglalás, mely tudvalevőleg nem érte el az Árpád királyok korabeli Magyarország északi határait, elhatolhatotí a mi városunkig és a határul szolgáló gyepűt attól északra állította fel. Erre lehet következtetni abból, hogy már I. Géza a közeli Garamszentbenedeken alapított Benedekrendi kolostort és a zólyomi királyi erdőbirtok már Kálmán király alatt megalakult. Valószínű az is, hogy Szent István és I. Béla királyok Esztergomban, illetve Fehérvárott a selmeczi bányákból kikerülő ezüstből verették európai hírű dénárjaikat, mert hitelesen tudjuk, hogy az ezüstanyagot saját országukban szerezték be és semmi adatunk sincs arra, hogy az ezüsttermelés mindenkori központjának tekintett Selmeczbányán kívül az országnak a XI. század elején más ezüstbányája is lett volna. Végre a legnagyobb mértékben valószínű, hogy a XII. és XIII. században Magyarországon átvonult keresztes csapatokból az országban letelepedett, épúgy a magyar királyok (a német colonisatiot megindító Szent Istvánon kívül elsősorban II. Géza és II. Endre) által a német vidékekről (a Rajna mellől, a Svábföldről, Thüringiából és Tirolból) közvetlenül behívott telepesek (az ú. n. hospesek) az akkor még gyéren lakott Bánya városában is helyet kaptak és a szláv őslakó elemekkel szemben a vezető szerepet fokozatosan magukhoz ragadták. Az Óvár első felépítése. A német betelepülés olyan erős lendületű lehetett, hogy a lakosság nem fért el többé a hegytetőn épült városban. Külvárosi telepek keletkeztek a völgyekben és amikor a XIII. század elején a selmecziek már második templom építésére gondoltak, ezt a templomot azon a dombon építették fel, melyet az Óvárostól a Paradicsomhegy alján eredő és a német telepesek által sekélysége miatt „Elender Bach"-nak csúfolt patakocska választott el. Az új templomot Máriáról (Zu unserer lieben Frau) nevezték el. Van ugyan olyan verzió is, hogy a mostani Óvárat a keresztes háborúk idejében templáriusok építették fel s kolostoruk a tatárvészig állott fenn. Ennek a mondának azonban nincs történeti alapja. A tatárjárás. Az a katasztrófa, amely 1241-ben érte Magyarországot, Selmeczet is elpusztította. A tatárok földig rombolták le a régi várost s miután a falai közé menekült lakosságot leöldösték, az új templomot is felgyújtották. Bél Mátyás szerint a Vöröskúti tó a beléfolyt rengeteg vértől vette nevét. Az életbenmaradtak a bányákba és erdőkbe menekültek, a német telepesek egyrésze pedig visszatért régi hazájába. Szájhagyomány szerint három teljes évig tartott a bányaművelés szünetelése s amint az egész országban, úgy Selmeczbányán is új honalapításra volt szükség. Az új honalapítást IV. Béla újból német telepesekre bízta, akik már 1244 körül felépítették a romban heverő várost. Schebnitz városa. Honnan jöttek a városépítő német telepesek, nincs rá hiteles adat. Ha elfogadjuk Hóman Bálint álláspontját, mely szerint az 1245. évben királyi jóváhagyást nyert selmeczi jogkönyv az iglaui jognak a mása, kézenfekvő a feltevés, hogy a város új alapítói a szomszédos Csehország német vidékeiről vándoroltak be. Ha azonban inkább Wenzel Gusztáv és Kachelmann János nézete felé hajlunk, amely szerint az iglauiak másolták le a selmeczi jogkönyvet és nem megfordítva s elhisszük Kachelmannak azt is, hogy a selmeczi jogkönyv gyökerei a rajnai városok jogába nyúlnak 10