Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

vissza, akkor hiteit adhatunk Kachelmann János következő szellemes elméletének is. Bár a selmeczbányai városi levéltárban található feljegyzés szerint IV. László még 1275-ben is Bana (Bánya) városának nevezi Selmeczbányát, ettől az időtől kezdve egyre jobban állandósul a városnak „Schebnitz" elnevezése. így híjják Selmeczet a beszterczebányaiak is már 1255-ben, amikor jogaikat a selmeczi jogkönyv mintájára s mintegy a selmeczi jog fiókjogaként királyi kiváltságlevélbe foglaltatják. Tudnivaló pedig, hogy Szászországban közel a cseh határhoz s egy hasonnevű folyó völgyében virágzott akkor a kis Schebnitz nevű bányaváros. Kachelmannak tehát az a feltevése, hogy ez a szász városka bocsátotta ki magából azt a telepesrajt, amely a tatárok által feldúlt Selmeczet újra felépítette s az új várost a régi haza nevével megajándékozta. Ezt a feltevést alátámasztja azzal is, hogy a Selmecz körüli hegyek és erdők még a mult században is szász csengésű neveket viseltek, mert a szász honfoglalók nemcsak városukat, de hegyeiket és erdőiket is a füleiknek kedves hangzású régi hazai nevekkel ruházták fel. így például szász csengésű a Scharffenberg, ahogy a Kálváriahegyet régebben hítták. Mindenesetre történeti tény, hogy az új Schebnitz már teljesen német város volt. Pertinentiák. Selmeczbánya fontosabb külvárosai, melyeket akkor pertinentiáknak hívtak, Hodrusbánya kivételével ugyancsak a tatárjárás előtt keletkeztek. Igy Bélabánya, helyesen Fejérbánya (németül: Dilin), melynek ma használatos elnevezése a tót Bjelobánya helytelen fordításából származik, a tatárvész idején már virágzó bányaváros volt s a tatárok Selmeczcel együtt dúlták fel. Állott már a szláv (vend) lakóiról elnevezett Wendschacht (Windschacht, helytelen fordításban: Szélakna) és Siglisberg (Hegybánya) is. Kachelmann szerint a pertinentiák túlnyomó része szintén német település volt s a telepesek itt is magukkal hozták régi hazájukból az új otthonnak a régivel azonos nevét( Kehrling, Siglisberg, Kohlbach, Dilin). Csak Hodrusbánya alapítása esik a XIV. század közepére és ennek a városkának a születését hasonló véres szomorújáték előzte meg, mint a tatárok által lerombolt, de a szászországi telepesek által újból felépített Schebnitz város második megalapítását. II. FEJEZET. A SELMECZI JOGKONYV. A selmeczi jogkönyv története. Alig kezdtek hozzá a szász bevándorlók az új Schebnitz felépítéséhez, már a következő 1245. esztendőben megkapták a királytól az új város szabadságlevelét. Ezzel a szabadságlevéllel kezében indul el a tetszhalálból felocsúdott Selmeczbánya a későbbi századok felé vezető útján. Ennek az európai hírű jogkönyvnek (RechtsPuech der Stadt Schemnitz, röviden: Stadtp u e c h) forrása: nem királyi kiváltság, hanem a városi önkormányzat által alkotott statutum, melyet a király csupán megerősített. Mintha egy kis respublica alapítólevelének a nyelvezete szólna hozzánk, amikor a selmeczi jogkönyv szerzői, a jogszabályalkotó esküdtek mondják: „Wir gesworne der stat Schebnitz haben uns also mit einander verpflicht una mit eynigkeit also gegen einander verpunden". Latinnyelvű eredetíjét Selmeczbánya 200 év múlva (1442) bekövetkezett második katasztrófája megsemmisítette ugyan, de fennmaradt — mint a középkori magyar városi jogkönyvek egyetlen emléke — németnyelvű kivonata II. Ulászló 1513. évi királyi megerősítésével. A selmeczi jogot már 1255-ben Beszterczebánya, később Körmöczbánya és Újbánya kivételével az alsómagyarországi hét bányaváros közül valamennyien, tehát még Bakabánya, Libetbánya és Bélabánya is elfogadta s így fokozatosan a bányavárosok közös jogává lett és a középkori városi jog valóságos kódexét aikotta. Elsősorban belőle ismerhetjük meg tehát Selmeczbánya város és a selmeczi polgár jogállását a XIII. és következő századokban. Selmeczbánya: szabadkirályi város. Mindenekelőtt a város közvetlenül a királyi joghatóság alá tartozik (ezért: királyi), tehát ki van vonva úgy a földesúri, mint a megyei (királyi, később nemesi vármegyei) joghatóság alól (ezért: szabad). A jogkönyv bevezető része hivatkozik e tekintetben a IV. Béla király „dicső elődjeitől" nyert királyi privilégiumokra. Ha e hivatkozást a történelmi hűséggel megegyezőnek fogadjuk el, újabb adatot nyertünk a város életkorának megállapításához. 11