Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

Városi múzeum

77 Városi múzeum A múzeumot 1912-ben Hazslinszky Rezső történelemtanár alapította. Eleinte a városháza egyik földszinti termében helyez­ték el összezsúfolva. 1931-ben a múzeum igazgatójának, Tichy Kálmán festőművésznek sikerült a premontrei rendházban három szobát szerezni. A visszacsatolás után, mikor a rend tagjainak száma megnövekedett, a múzeum ismét helyiség nélkül maradt. Jelenleg rendezés alatt áll, hogy azután otthont találjon a Bányá­szati múzeummal együtt a Gr. Andrássy Dénes-utcában álló épü­letben. A múzeumban egybegyűjtött emlékek inkább néprajzilag, mint müvészettörténetileg érdekesek és értékesek. Őriz régi rozs­nyói mézeskalács mintákat, a dúcok mellett a kiöntött formák­kal. melyek nem egyszer ötletességről tanúskodnak (pl. kecskén lovagoló szabó). Ipartörténeti érdekesség a Kirner-féle kékfestő műhely fadúcainak sorozata. A kerámiai gyűjtemény darabjai jórészt a rozsnyói kőedénygyárból származnak. Legértékesebb 1661-ből való takács céhkorsó és boroskorsó 1760-ból. A cink és rézműves tárgyak közül nevezetesek az 1703-ból való nyolc­szögletes cinktál, - szintén rozsnyói munka és a régi gyógyszer­tári edények. Gazdag fegyvergyűjteménye is van. Becses emlékek a céhek életére vonatkozó tárgyak: céhlá­dák, céhlevelek és pecsétek. A mézeskalácsosok céhlevelének egyik példánya várostörténeti szempontból is érdekes, ameny­nyiben látható rajta Rozsnyó 1790-es rézmetszetű látképe. A leg­régibb pecsét 1620-ból való, a csizmadia céhé. Az ősieletek közül értékes egy pelsőci bronzlelet. Gazdag sorozatot találunk még a város híres szülötteinek ereklyéiből, melyeket a kegyelet és szülőföld iránti szeretet őriz meg az utókor számára. Mütörténetileg figyelemreméltó az Evangélista Szt. Jánost ábrázoló, fára festett kép, melynek jobb sarkában az 1676-os

Next

/
Oldalképek
Tartalom