Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

A Boldogságos Szent Szűz tisztelétére emelt székesegyház

29 formáival anatómiailag jól megfigyelt, de kissé öreges testformákat ad. Különösen a karok duzzadó izmain érezzük ezt. Az arc formái sem tükrözik vissza a gondtalan gyermeki bájt. A ruharedök töredezettek, különösen Mária köpenyén. Szt. Anna ruharedőit valószínűleg az egyik restaurálás alkalmával nagyolták el. Szinte gótikus köpenyfigura mindkét alak, a test organikus voltát alig érezzük. Míg az alakokban még későgótikus formaérzés él, az idillikus tájkép a dunai iskola háttereinek lírai légkörét adja. A tájkép staffageszerű alakjai mozgalmasak, jó megfigyelő képességről tanúskodnak. Éles megfigyelésre vall az is, hogy a mester felismerhetően festette meg a rozsnyói hegyoldalt. A kanyargó folyó ehhez legközelebb fekvő példáját látjuk M. S. mester „Mária és Erzsébet találkozásán" (Bp. Szépművészeti Múzeum). A gazdag tájképben rejlik a kép igazi értéke, mely XVI. századi festészetünk legérdekesebb alkotásai közé helyezi. A Mettertia kép mestere valószínűleg rozsnyói születésű volt, vagy legalábbis hosszabb időt töltött a városban. M. S. mester műhelyében tanulhatott és a rozsnyói bányászok megbízásából készítette e fogadalmi képet. Nem volt kiemelkedő egyéniség, de jó természetlátásával és ügyes ecsetkezelésével felülemelkedik az állagmesterek színvonalán. A székesegyházat több falkép díszíti. Legrégibb a déli kápolnasornak utolsó, jelenleg Jézus Szívéről elnevezett kápolnájában előbukkant freskótöredék. A déli oldalfal alsó sávján akadlak rá az 1930-i restaurálás alkalmával. A kápolnát, mint azt az írott források mellett a boltozat zárókövén olvasható évszám is mutatja, 1828-ban képezték ki teljesen, de a fali ész, melyen a töredék látható, jóval régibb. A freskó tárgyát nehéz kivenni, mert a többszöri átfestés erősen megrongálta. Legutóbb márványozást utánzó csíkokkal festették át és ennek még mindig meglátszó vonalai zavarják a kibontakozó formákat. Jobboldalon három alak körvonalai még elég jól láthatók, mögöttük fejeket sejtető foltokat veszünk észre. Balról a körvonalak egy asszony alakját mutatják, karján mintha gyermeket tartana. Az elrendezésből arra következtethetünk, hogy vagy Jézus születését, vagy a Háromkirályok imádását ábrázolta. Az utóbbi feltevés valószínűbbnek látszik. A jobboldali alakok egymást előzik. A színek elmosódottak, az okkersárga uralkodik, amit helyenként egy-egy vöröses folt szakít meg. A rajztechnika, a formák (egy, a jobb-