Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

BALLADÁK 511 35 A BÁRÓ LEÁNYA Nyitva van az Endre báró ablaka, A kisasszony most könyököl ki rajta, Juhászlegény megfújja a furulyát, Behallatszik Endre báró ablakán, Endre báró felnyergeli a lovát, Megkerüli közelebbi tanyáját, Sírva kérdi juhászlegény anyjától, Nem látta-e a kisasszonyt valahol? Báró uram, az igazat megvallva, Három héttől nincs otthon egy bojtárom, Három héttől nincs otthon egy bojtárom, Talán bizony azzal van a kisasszony. Endre báró hintót küld a lányáért, Kilenc csendőrt meg a juhászbojtárért. Elöl van a kisasszony a hintóba, Hátul meg a juhászlegény vasalva. Esik eső, jaj de szépen csöpörög, Báró lánya szobájában kesereg, Én Istenem, mér vagyok báró lánya, Nem lehetek juhászlegény babája. A főutcán végigmenni nem merek, Mert azt mondják, fekete gyászt viselek. Fekete gyászt, de fehér a jegykendőm, Juhászlegény volt az első szeretőm. Az Alföldön most faragják azt a fát, Amelyikre juhászlegényt akasztják, Fújja a szél fekete göndör haját, Mért szerette Endre báró leányát. Kolon