Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

BALLADÁK 509 Sisa Pista beugrott az erdőbe, Nagy örömmel sóhajtott az egekre, Nagy örömmel sóhajt fel az egekre: Csak még egyszer szabad ember lehettem! Szegedi, add ide a paripádat, Te meg, pajtás, hétlövetű puskádat. Utolérném azt a csendőrkapitányt, Elvégezném azt a gyászos halálát. El is érte Eger város szélébe, A kapitánt azonnal le is lőtte. Äj 34 CSÁKI BÁRÓ LOVAT NYERGEL... (Az elrabolt lány) A csáki báró lovat nyergel, Messze útra indula el. Elindula messze útra, Messze útra rengetegre. Fölkereste Molnár Annát, Gyere velem, Molnár Anna! Nem ment vele Molnár Anna. Hívta, nem ment, elrabolta. Fölkapta őt a nyeregbe, Gyorsan elvágtatott vele, Elvágtatott hét határra, A lipcsei vár falára. Megérkeztünk, édes rózsám, Csáki báró, így szólt hozzá, Szájj le, ne üjj a nyeregbe, A nyeregbül kiemelte. Molnár Anna nagy sírással, Hangos, fájó zokogással Kérte, hogy vigye őt vissza, Mert keresi őt az anyja.