Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Néprajzi gyűjtők nyomában

24 NÉPRAJZI GYŰJTÖK NYOMÁBAN volt. Nagykaposon született 1814-ben, s ennek okán a Népdalok és mondákban közölt Nagykaposon és Ung megyében gyűjtött darabok közül már gyűjteményünkbe is többet fölvettünk. Ezek a klasszikus szövegek kötetünk legkorábban lejegyzett népköltési alkotásai. Erdélyi munkatársai közül feltétlenül említést érdemel Kelecsényi József, számos Nyitra környéki dal lejegyzője. Az 1848 után következő korszak szereplői közül mindenekelőtt az Ipolykeszin született Ipolyi Arnoldra (1823—1886) ikell figyelnünk. A nagy műveltségű történész, régész, művészettörténész, néprajzi gyűjtő katolikus pap a Kisfaludy Társaság fölhívásán fölbuzdulva nagyszabású kísérletet tett a valamikori pogány magyar hitvilág és ősvallás leredeti képének megrajzolására. Töredékeit elsősorban a inéphagyományban vélte föllelni, s hogy minél nagyobb anyaghoz jusson, még az 1848/49-i szabadságharc előtt népköltési gyűjtőhálózatot szervezett. A Magyar Mitológia címet viselő műve 1854-ben jelent meg. Mesegyűjteményének válogatott darabjai viszont jóval későbben, 1914-ben látták napvilágot. Gyűjtő munkatársai közt voltak például a dunaszerdahelyi születésű Csaplár Benedek (1821—1906], az ugyancsak d una szerdahelyi Fehér Ferdinánd és Nagy János, valamint a esallóközudvarno'ki Marczi Angéla. Ipolyi elképzeléseit még a romantika ihlette, a kortárs Hunjalvy Pál munkásságának jelentős részére azonban már .neim volt hatással. Hunfalvy Pál (1810—1891) a szepesi Huindorfon született cipszer családból. A magyar néprajztörténet elsősorban az 1876-ban megjelentetett Magyarország ethnographiája című könyve után tartja számon, mint olyan tudóst, aki történészi tájékozottságával a társadalmi kérdésekre, valamint a magyarok és szomszéd népek műveltségbeli kapcsolatának milyenségére néprajzi szempontok figyelembevételével keresett választ. Akár Hunfalvy, a breznóbányai születésű Herman Ottó (1835—1914) sem tüntette ki szülőföldjét azzal, hogy megkülönböztetett érdeklődést tanúsított volna népi kultúrája iránt. így róluk ebben a keretben többet nem is szólunk. Herman Ottó, aki a reformkorban született és eszmélkedett, életének utolsó évtizedében még tanúja lehetett a magyar néprajzi gyűjtés megújhodásának, azon belül is Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenei gyűjtőútjainak, első tudományos közleményeinek. Kodály Zoltán emlékirataiban többször vallott arról, hogy a gyermekkorában Galántán hallott dalok egész életén végigkísérték. Fölkutatásukra indulva 1905 augusztusában a következő helyeken fordult .meg: Galánta, Taksony, Fellsőszeli, Pered, Deáki, Farkasd, Nádszeg, Dunaszerdahely, D ere s-ika, Gúta. A (következő