Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Néprajzi gyűjtők nyomában

25 NÉPRAJZI GYŰJTÖK NYOMÁBAN esztendőben először járt a Nyitra vidékén. Béd, Bodok, Ghymes, Kolon, Pográny, Csitár, Gerencsér, Zsére voltak az állomáshelyei. Az első Ikét utat továbbiak követték. Kodály Zoltán a Zoboralján népzenei kincsesbányára lelt. Fölismerte a vidék különleges hagyományőrző voltát, és 1905-től 1911-ig minden esztendőben visszatért ide, hogy minél teljesebbé tegye népzenéjének ismeretét. Utoljára 1915-ben járt Ghymesen és Zsérén. Közben 1910-ben h on ti falukat is fölkeresett, Csábot és Lukanényét. 1911—1912-ben a Léva és Ipolyság közötti vidéken járt, hogy minél több dallamot fonográfhengerre rögzítsen (Mohi, Garamszentgyörgy, Zalaba stb). 1912-ben a Gömörbe utazott (Alsóbalog, Kisvisnyó stb]. Végül 1916-ban Kassán és Ránkftireden a frontra induló és onnan érkező katonák közt gyűjtött katonadalokat. Már az első gyűjtőút után azonnal megjelent első tudományos faliklórközleménye az Ethnographiában Mátyusjöldi gyűjtés címmell. Tíz éven át követték újabbak, de mindez csupán töredéke annak a hatalmas anyagnak, amelyet összegyűjtött. Egy része még most is kiadatlan, bár nagyon sok bekerült a Magyar Népzene Tára 1951-től megjelenő vaskos köteteibe. De ezek a dallamok és szövegek imás módon is ismertté váltak. Földolgozta őket kórusművekben, gyermekeknek szánt zongoragyakorlatokban, daljátékban, és így sok ország hangversenydobogójára és színpadára eljutottak. Számos népdal az Iskolai ének-zeneo'ktatás, a zenei anyanyelv tanításának része, szerves példaanyaga lett. Köztudomású, milyen nagy jelentőségűek Bartók Béla szlovák népdalgyűjtései. Az már kevésbé ismert, hogy Bartók magyar népdalgyűjtő útjai is érintették a mai Szlovákia területét, jóllehet nagyobb jelentőségű gyűjtései más vidékekhez kapcsolódnak. 1910-ben Nagymegyeren járt. Az itt fonográfhengerre vett dalok közül nem egy később — hasonló módon, imint a Kodály által gyűjtött dallamok — széles körben ismertté vált. 1910-ben a néprajz későbbi első budapesti professzora, Györffy István társaságában Ipolyságra utazott. Hogy ez alkalommal valami nevezetes esemény történt, azt az anekdotakedvelő Móra Ferenc a Honti igricek című elbeszéléséből sejthetjük. Ö írja, hogy a vármegyeházára összesereglő dudások szebbnél szebb nótáit két nap egyfolytában jegyezte Bartók. Azoknak a végén a muzsikaszótól olyan fergeteges (kedvük kerekedett, hogy fölverték az egész várost. Kodály ellőtt néhány évvel jártak a Zoboralján Vikár Béla és Atovich Ferenc, mindketten dallamokat is gyűjtöttek. Molnár Antal 1912-iben Ipolyhalogon, Lajtha László 1913-ban Nemesócsán vett fonográfhengerre egy-egy csokornyi népdalt. Mindenképpen