Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa mint vár, a polgárok és céhek a bástyákon - A kereskedők tornya

rait. Különösen a mohácsi vész utáni belső zavarok, pártharcok gyakori célpontja Kassa elfoglalása s a polgárok egyegy csoportjának, a más pártiaknak megsarcolása, sőt halálos megfenyegetése és üldözése. S azután itt volt az állandó ellenség, a török, amely Kassát is szerette volna elfoglalni. 1588-ban 15.000 emberrel nyomult előre Szikszóig, hol a templom falai közt védekező lakosságra rágyújtotta egyházát s községét. 1657-ben, éppen Schirmer idején már Kassa falai alatt száguldoztak az egri törökök és rablásaikat a közvetlen Kassa mellett lévő Téhány faluig terjesztették ki. 1673-ban a városi levéltárban őrzött török nyelvű levelében Húszéin török basa, az egri vár parancsnoka követeivel ultimátumot küldött Kassa város polgáraihoz, hogy adják meg magukat. Különben seregével megtámadja a várost s lakóit kegyetlenül legyilkoltatja. Tehát a polgárok legfontosabb életérdeke volt várfalait úgy megerősíteni, hogy ily fenyegetésektől megvédje magát. Hiszen a Bécsben székelő királyi hatalom nem tudott, sokszor nem is mert mindenhova elérni. Ennek aztán mind több vidék és város esett áldozatul. Az egri káptalan is csak futással menekült meg ily fenyegető sorstól (1596). A. vidék nemes lakosai számtalanszor kérezkedtek be családjukkal és vagyonukkal Kassa falai közé. A kereskedők tornya. Ez okok magyarázzák, hogy a városi polgároknak — amint már mondottuk — ép oly ügyesen kellett forgatniok a fegyvereket, mint a kalapácsot és rőföt. Minden céhnek meg volt a maga bástyája, melyet megvédelmezni az ő kötelessége a maga és városa jól felfogott érdekében, mert bizony ha idegen lett úrrá a város felett, odaveszett a városi szabadság és jólét. A déli alsó, vagy Forgács kaputól nyugatra, tehát a Rákóczi út felé körben az éjszaki kapuig következtek 1557-ben: a szíjgyártók, paizsgyártók, bodnárok, ötvösök, mészárosok bástyái. Az éjszaki, felső, vagy Fegyverház utcai saroktól tovább folytatva a körútat keletre, vagyis a Malom-árok irányában pedig a takácsoké, kovácsoké, kocsigyártóké, szűcsöké, tímároké, borbélyoké, szabóké, fazekasoké, vargáké, rézműveseké, csiszároké és asztalosoké. Külön bástyájuk, tornyuk volt a kereskedőknek is éspedig az északi, Fegyverház-utcai kapunál, mely a XVII. századbeli Kassát bemutató képünkön a baloldalon látható s amely teljes épségben ma is megvan a Fegyeverház-utcában, mint festőműterem. Képét még a régebbi ablakátalakítás 34