Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa város kormányzása és magisztrátusa 1650-ben - Kassa mint hűbérúr, a jobbágyfalvak kötelességei és jogai

kívánkoztak az emberibb létet nyújtó városokba, így Kas­sára is, hol szabad teret nyertek az érvényesülésre. A váro­sok be is fogadták őket, mert még az egyszerűbbekben is annyira szükséges és hasznos munkaerőt, szolgát, napszá­most, sokféle hasznot hajtó külvárosi lakost kaptak. A Kas­sára befogadott Izsakovics Gombkötő Mátyásnak még a con­civisséget, polgárjogot is megadták, 8) de figyelmeztetik, hogy földesurától maga oltalmazza magát. Később a kereskedő tár­sulatnak is tagja lett. Azonban gépek hiányában a hűbérbirtokoknak, ha nem is megbecsült, de legbecsesebb munkaereje a jobbágy volt.. A városba költöző jobbágyokat a földesurak visszakövetel­ték. S ez is egyik oka annak, hogy városaink kellőképpen nem tudtak népesedni, fejlődni és városfejlődés dolgában nyugattól elmaradtunk. Ily visszakövetelések számos példá­jára bukkanunk Kassa város jegyzőkönyvében. 1693. január 13-án tárgyalja a tanács, hogy Fenessy György egri püspök Franc Szabó Jakab, Holup János, Zorger Mihály concivis polgár uramékat visszakívánja lakóhelyükre, Mecenzéfre, ahonnan kiszármaztak, mint örökös jobbágyait, hogy vissza­menjenek. Ismételt tárgyalás és követelés után két polgárt kell értök 700 német forint erejéig kezesül állítani, majd a város kész 200—200 forintot letenni értök. Végül is pénzen kellett a két jóravaló polgárnak magát megváltania. Pedig Zorger Mihály nemcsak tagja a kassai kereskedő társaság­nak, hanem az atya mellett ülő tanácsos is. Holub János is kereskedő lett. 1702-ben figyelmezteti a Társaság, hogy vé­tesse föl magát, mert különben semmikép sem engedik meg neki, hogy kereskedjék. 9) Ily derék városlakók lettek a jobbágyokból, ha nem zárták el útjukat. Hécei Szabó István arra kéri a várost, hogy az egri püs­pöknek engedjen át helyette más jobbágyot, 2 hordó hécei bort igért szabadságáért és azért is, hogy a szabócéhbe be­vegyék. A tanács teljesíti kívánságát, de mivel a város jobbágyát engedte át érte püspök uramnak, tegyen le 100 fo­rintot s megengedi mesterségét is művelni. Sasváry Mészá­ros Mihály, Kassa kiváló mészárosiparosa, céhatya megalku­dott (megegyezett) földesuraival, kéri a várost, ajánlja őt, hogy őfelségétől armális nemességet nyerhessen, hogy ,,aztán is ne legyen valami galyibája odakívül." 1 0) Garas Mihály esete mutatja, hogy Kassa nem volt szűkkeblű jobbágyaival szemben. Maga a város kiadja a jobbágyság alól s szabad le­velet neki. 1 1) 8) 1672 jún. 23. 9) 1693 jan. 31., márc. 17., 20., 21., május 14. és 27. 10) Kassa v. jk. 1661 márc. 31. 11) Kassa v. jk. 1689. márc. 10. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom