Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Üzleti árui - Férfi ruházkodás
lünk a szegényebb néposztályok fényűzése ellen beszélni. Eleget halljuk a megjegyzéseket, különösen nőknél, hogy már a cseléd is úgy öltözködik, mint az uri dáma. íme, a tudatalatti átörökölt képzetek így járnak kísérteni századok múlva is. Minőség dolgában háromféle ruha volt a XVII. században: 1. a viselő ruha, mely olcsóbb szövetekből készült, 2. az ünnepi, drágább selyem- és bársony-szövetekből, 3. a diszöltönyök, drága szövetekből készültek és különösen a nőknél dúsan kihimezték arany és ezüst fonállal, nemritkán gyöngyökkel, klárissal vagy boglárral. A ruházkodással kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a német eredetű polgárok hosszú ideig megőrizték a hazájukból hozott idegen viseletet. Azonban a XVII. század közepén különösen három tényező folytán náluk is lábra kapott a magyar divat. Először is a nemzeti fejedelmekkel sok magyar úr fordult meg és lakott a városokban. A magyar ruházkodás terjesztői voltak az alföldről a török elől a felvidéki városokba menekült magyar polgárok. Végül nem jelentéktelen hoatásuk volt a nagyobb városokban keletkezett magyar iskoláknak, amelyeknek ifjúsága magyar vidékekről is rekrutálódott. A magyar urak fényűzése is átragadt a városi polgárokra. FÉRFI RUHÁZKODÁS. A ruházkodásban különösen az előkelők a drága anyaggal, élénk színekkel, fényes és gazdag díszítéssel nagy fényűzést fejtettek ki. Sokféle kelméből és különböző mód szerint díszítették ruháikat. A legértékesebb nadrág- és menteanyag volt a vörös, kék, fehér és skarlát posztó. Angliai posztót fejedelmi személyek is viseltek. Kevésbbé értékes a karasia, sája, rázsa. Közönséges a brassai kék- és abaposztó. Abaposztóból csak közrendű emberek csináltatták ruháikat. A magyar szűk nadrágon kívül a török uralom hatása alatt némelyek török bőformájút is hordtak. A ruhákat nem készen a boltban vették, hanem váltóműves szabókkal készíttették, kiknek a rendelő adta a posztót. Egy nadrág készítéséért 16—32 dénárt fizettek aszerint, hogy zsinoros és kapcsos volt-e. A vásári műves szab 0 1 frt 10 dénárért 2 frt 10 dénárig kapott egy nadrágért, ha az anyagot is ő adta. Kereskedő is árúsított nadrágot s pl. 2 tallérért 4 nadrágot adott. Az előkelők udvari szabót és gombkötőt tartottak éppen úgy mint órást, szíjgyártót és kovácsot. A fővarró a hímzőmunkát végezte. A szabót, ki a nők és férfiak számára dolgozott, megbecsülték. A férfiöltönyök közül megemlítjük a dolmányt, de a kék franciát is. Készítették fajlondis, karasia stb. posztóból, azon154