Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - Egy császári kapitány garázdálkodása s a generális keménykedése
Az ez ügyben kihallgatott tanúk szerint e verekedés a süvegesek és a katonák közt oly nagy lármával járt, hogy az emberek félig öltözetlenül sereglettek az utcára s fáklyákkal jártak fel és alá. Maga a generális uram is egész háza népével lóra kapva oda jött s azt mondotta katonáinak; ha egy lábig levágnak benneteket, nem bánom, noha nekem gyalázat. Haragjában botjával vagy kétszer megütötte a kapitányt. Megüzente a bíró uramnak, hogy csendesítse le a város népét, mert -zörnyűség, amit cselekszenek. A süvegeseket fogassa el. 1) Azt kívánta, hogy adjon elégtételt, főképpen, hogy amint az ő szolgáit megverték, azon süvegest (Husztyavát) a város háza, vagy a bíró háza előtt nyilvánosan veressék meg példaadásul. Ha nem teszik meg, kész őfelségéhez fordulni. A tanács feleli: várta, hogy őnagysága szolgái felett törvényt lát. Hogy az elégtétel meglegyen, hivasson össze főrendűeket ő is és a város is, azok vizsgálják meg és állapítsák meg, ki a bűnös. Hogy a süvegest a bíró uram csak úgy mindjárt megragadtassa és nyilvánosan megpácáltassa, nincs rá módja, mert ez is a város tagja ,,törvény-tartózó személy" s ha bűnös, elveszi büntetését. Kemény fenyegetés őnagyságától, hogy szolgái „ott kinn félesztendő múlva is bosszút állanak, ha nem lesz satisfactió" (elégtétel). Ez esetben a város őfelségéhez fog járulni. A kölcsönös fenyegetőzések után 6—7 hóra tárgyalta le a tanács a Husztyava ügyet. A fiscus ügyvédje (a városi vádló) előadja, hogy Husztyava a kapitányt arcul ütötte és megverte. Husztyava ügyvédje védelmében elmondja, hogy erre a kapitány adott okot, mert szállása helyett befeküdt a vádlott felesége ágyába. Ez félvén, hogy erőszakot tesz rajta, a céhbe ment uráért, ki szép szóval kérte a kapitányt, menjen az ágyból szállására. De a kapitány felugorva egy ifjú mestert majd átszúrt koszpergyével. Ezután puskájával is lőni akart, azonban ezt is elvették tőle, mire Husztyavát arcul csapta, holott semmi okot nem adott a veszekedésre. A védőügyvéd haladékot kért a bizonyításra, de nem adták meg, mert az ügyet most kell befejezni s a tanúk bebizonyították, hogy Husztyava volt az oka a veszekedésnek. Különben is aki concivisi (polgári) kötelezettségre adja magát, arra is kötelezik akkor, hogy semmi háborúságnak oka, indítója nem lesz. A tanúvallomásokat felolvasták s az ítélet így hangzott: Minthogy a „tanúk vallásából" kitetszik, hogy Husztyava nemhogy csillapította volna az embereket, de még ezt kiál1660. dec. 22. városi jk. 100
