Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Bezetés. A XVII. Századbeli magyar kereskedelem és városfejlődés nyugat távlatában

helyen maga is gabona-, fa-, gyapjú- és marhakereskedővé lesz. Amint már említettük, e fejlődés jórészt a német telepeseink által hozzánk is áthozott német energiák segítségével és a német városi jog alapján a XIV.—XV. században nálunk is megindult. Számos kedvezőtlen körülmény folytán azonban a XVI. században fennakadt. így mindenekelőtt meg kell említenünk, högy a mi kereskedőinknek nem volt alkalmuk olyan meggazdagodásra és tőkegyűjtésre, mint Németországban maradt testvéreiknek. Hiszen mi nem estünk az európai nemzetközi forgalom középpontjába, hanem csak a perifériájára. Sőt a belső kereskedelemnek is meg kellett csappannia a mohácsi vész után, a török hódoltság által darabokra szaggatott és leszegényedett országban. A gazdagság hiánya miatt polgárságunkból hiányzott az erő, amely a nálunk túlnyomó nemesi uralommal szembeszállhatott s az árucseréhez alkalmas kedvező légkört megteremteni tudta volna. Hiányzott ehhez az előbbi korszak városfejlesztő királyi pártfogása is. Ehelyett inkább bizonyos város- és polgárellenes irányzat mutatkozott a törvényhozástól kezdve az egész vonalon. Ez irányzatot csak táplálta a nemességnek az a felfogása, mely a városokban az idegen elemet, a Habsburgellenreformáció pedig az elnyomandó ellenzéki protestántizmus főfészkeit látta. Mint amilyennek pl. Kassa a nemrég lezajlott Bocskay—Bethlen—I. Rákóczi György mozgalmai idején mutatkozott, midőn a nemzeti fölkelés befogadásában éppen a Szegedyek és Rajner Menyhért kereskedők vitték a főszerepet. Éppen e protestáns ellenzéki szellem letörésére készült a bécsi udvar. Az erőket már fel is vonultatta azon időben, amelyről Schirmer János kassai kereskedő könyve szól. A majdnem teljesen evangélikus város az ellenreformáció győzedelmes és erőszakos előnyomulását látva, mindenképen gátolni akarta a katolikusok és a protestáns egységet fenyegető reformátusok térfoglalását. Az országgyűlés azonban 1647-ben kimondotta, hogy köteles nekik szabad vallásgyakorlatot engedni, templomokra, iskolákra, paplakokra és temetőkre elegendő és alkalmas helyeket kijelölni. 1650-ben a törökök által elfoglalt Egerből elmenekült káptalan beköltötözött Kassára. Visszajöttek a ferencrendi szerzetesek is. Betelepedtek a jezsuiták, kiknek III. Ferdinánd a felsőmagyarországi kapitányok székházát ajándékozta. Az ifjúság katolikus szellemű nevelésére és meghódítására kollégiumot rendeztek be, melyre Kisdy Benedek egri püspök 40.000 tallér alapítványt tett, azzal a feltétellel, hogy mint főiskolát bölcseleti, jogi és hittudományi karral lássák el és a jezsuiták vezessék. I. Lipót az iskolát egyetemi rangra emelte. Ugyan9