Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

itt látta először, hogy „sovány, sárgás arcú, szenvedő alak, kopott ruhában járt, de nyílt tekintettel, melyből lelkének tüze sugárzott." 5

3 Tudjuk, mit értsünk e sugárzáson. Feltevésünket egyébként minden emlékező teljes mértékben igazolja. Dömök Elek

5

4 szerint „szorgalmas látogatója volt az országgyűlésnek és a színháznak". E kettő miatt érkezett Pozsonyba. Kolmár József, Petőfi 1843-as pozsonyi napjainak legrészletesebb elmondója, a költő testi-lelki jóbarátja, egyenesen azt állítja, hogy mindkettőjüket a „diétaláz csalta Pozsonyba." S elmeséli, ha csak tehette, ott lebzselt a karzaton, egyenként meghallgatta a szónokokat.

5

5 Onnan ismerte Széchenyit, aki ebben a teremben ragadtatta el magát évi jövedelmének felajánlásával, 1825-ben, az Akadémia megalapítására. Ott látja a kis Eötvös Józsefet, Szalayt, Deákot s Kossuth Lajost, aki nem csupán mint követ, hanem mint publicista és szerkesztő nagy küzdelmet folytat az országgyűlés tanácskozásainak nyilvánosságra hozataláért. Orosz József lapjai sunyi támadással igyekeznek sakkban tartani Kossuthot, Van a költőnek alkalma az elképedésre, amikor látja, hogy a „Hírnök" meg a „Századunk" magához csábítja hőn szeretett pajtásainak egyikét-másikát is. C sör f öl y Lajosnak verse jelenik meg Orosznál, Szeberényi Lajos pedig vidékről, Trencsén megyéből, ahol nevelősködik egy földbirtokosnál, küldözgeti leveleit. S Orosz József? Cikket ír „a virgoncz ifjúság" ellen, amely dőrén azt hiszi, „hogy valamely isteni malaszt szállta meg, amely pótolja azt, amire hosszas fáradozás és tanulás szokta csak az em53