Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

ra." Dömök Elek

1

6 viszont így emlékszik vissza: „Ezután (tudniillik az ő soproni látogatásuk után) párszor Petőfi is eljött hozzánk Pozsonyba, elkéredzvén a kéthetenkénti transzporttal, s egy-egy napot, azaz rasttagot, nálunk töltött." Ferenczi Dömök állítását fogadta el. A költő ebben az évben, élve az alkalommal, többször fordult meg Pozsonyban. Dömök szavainak hihetőségét támogatja egy másik pozsonyi pajtás, Kemény János

1

7 (későbbi kiskőrösi ev. lelkész) visszaemlékezése: „Petőfi Sándor, mint egykori aszódi iskolatársunk, diákoskodásunk alatt többször fölkeresett minket Pozsonyban." Szeberényinél nyilván csak az első alkalommal szállt meg, másodszor már Dömöknél. Ezt Dömök és Kemény egymástól függetlenül állítják, s mindketten az 1840-ik esztendőre gondolva. Az első pozsonyi látogatást követte egy második, aztán egy harmadik, sőt talán még egy negyedik is, mind aránylag rövid egymásutánban, mind Sopronból, az első feljövetellel azonosan, télen, vékony katonaköpenyben. A közvetlen, legközvetlenebb bizonyíték a két pajtás állításán kívül, a költő első pozsonyi verse, a „Búcsú". Olvassuk el: Irigyen a sors boldogságom ellen, Pozsony! körödből ismét messze hí; Megyek — de dúlva van búcsúzó mellem, Miként váradnak puszta termei. Utánam intesz még Dunád ködébül, S arcomra keserű köny árja gördül. BIBÚOiíltL.-i ÚIMÜ/UÜL 2 Petőfi 7 y SamariaSomorja- Šamorín