„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

Az evangelikus főgimnáziumnak régebbi tanárai és kiválóbb tanulói

főgimnáziumi értesítők alapján pár ecsetvonással próbálja megrajzolni a régebbi tanárok és kiválóbb diákjaik élet- s jellemképeit a következőkben: A XVIII. század végéről a nagytudományú Keblovszky Jánost és Józsefet, és a mult század első négy évtizedében 39 évig rektoroskodott, kiváló pedagógiai hatású Farkas Andrást (t 1836) csak említve, mindjárt a legrégibb nesztor: Dr. Pelecli János (1805—1873) jellemzésére térek át, akit sokoldalú tudományos műveltség, kitartó eré'ly és hűséges munka jellemzett. 37 évig volt a gimnázium igazgatója. Tanult szülőföldjén Katkón, Miskolcon, Sajógömörön, Késmárkon, Eperjesen és a halle-wittembergi egyetemen, ahol bölcseleti doktori címet is szerzett. Talán a késmárki Kralovánszky Istvánnak, az eperjesi Vandrák Andrásnak s a haliéi Erdmann János nagyhírű professzornak köszönhette klasszikus cicerói latinságát és szeretettel párosított szigorú pedagógiai érzékét tanítványaival szemben. Hatalmas hazafias szerepe volt ékes szónoklataival a legendás 48-as időkben s a szomorú emlékű Bach-korszakban. Amikor egy Koreska nevű gömörmegyei főnök a felsőbb osztályú tanulók „magázását" rendelte el, egy magáról megfeledkezett VII. oszt. tanulót így dorgált meg: „H a 11 o d - e Te ön" stb. A hanyag ifjút pedig azzal figyelmeztette: „Carissime, hogy mersz Te nem tanulni!" Munkás részt vett amaz irodalmi vállalatban is, amely a „Solemnia bibliothecae Kis-Hontanae" cím alatt sok jeles értekezéssel gazdagította a. tudományos irodalmat. 1873 június 13-án impozáns temetésén a katholíkus főgimnázium tanári kara s ifjúsága is megjelent. Szomszédjával, Czékus István püspökkel Eozsnyónak valóságos orákuluma volt. A főgimnázium tanári karának második nesztora volt a nagyerélyű s magyar gondolkozású történet s liatin-tanár: Kramarcsik Károly (1813—1895). A gimná~ 48 ^