„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

Az evangelikus főgimnáziumnak régebbi tanárai és kiválóbb tanulói

ziumnak 58 éven át érdemekben megőszült tanára tíz éven át igazgatója, egyházának lelkes tagja és hazájának és a hazafias eszméknek tántoríthatatlan védője s apostola volt. A Tátra aljában, Olesznán, a Szepességen született. Tanult Rozsnyón Farkas András, Késmárkon Kralovánszky, Eperjesen Vandrák, Krayzell András és G-reguss Mihály alatt, ahol a többek között Pulszky Ferenc és Henselmann Imre voltak tanulótársai. 1835 óta rozsnyói tanár. 5 8 éven át fáradhatatlan, mindig tevékeny lelki erővel munkálkodott a nevelés és tanítás terén, 58 hosszú éven át futotta azt a göröngyös pályát, amelyen annyi hervadhatatlan érdemet szerzett s annyi kitüntetés érte s ezek között a legmagasabb, a királyi kegy nyilatkozata sem maradt el 50 éves tanári működésének örömünnepe alkalmával. Mint a magyar történelem tanárának, ezer alkalma nyilott, tanítványait magyaros gondolkodásra, a magyar haza szeretetére nevelni s oktatni. Minden tettében, minden vonatkozásban megalkuvást sohasem ismerő hazafias érzése, izzó magyar volta jellemezte. Az ő lelkes tanításából szívtuk magunkba a hazaszeretetet, amely életünk végéig elkísér. Nagyon szigorú és olykor szarkasztikus volt tanítványaival szemben. Történet-előadásai ékesszólóak, elsőrangúak voltak. Nagyon féltünk tőle, mert olykor-olykor gúnyolódva is serkentette hanyag tanítványait. Sok éven át volt az evangélikus egyházkerület ékestollú és szépszavú kerületi jegyzője. A harmadik nesztor volt a tipikus Guszti bácsi: Sehe ff er Gusztáv (1822—1907). 48 évig volt Rozsnyón tanár. Intézete múltjának élő lexikona. Tanult szülőhelyén Rozsnyón; Csupka, Vandrák és Munvay tanárok alatt „primae cum eminentia" az eperjesi ősi kollégiumban, majd Michnay A. és Lähner P. alatt a po^ 49 "*-'