K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Az 1938 novemberében visszacsatolt terület földrajzi jellemzése, különösen a Kismagyar Alföldre. Dr.Bulla Béla

20 Mint földrajzi területegységekből belőlük a magyar középkor közigazgatási területegységeket teremtett, a honti medencéből, a Nógrádvidékből, a Rima és Sajó gömöri medencéjéből és a Bódva tornai medencéjéből, a hasonló nevű vármegyéket. A medencék főhelyei, nagyobb települései, Ipolyság, Losonc, Rimaszombat, Torna, Rozsnyó és: a Felvidék nagy vásárhelye Kassa, akárcsak a kárpátalji síkság vásárhelyei, Ungvár, Munkács és Beregszász, a közigazgatás és gazdasági élet több-kevesebb energiájú központjai. Ezek a hazatért, nagymultú felvidéki városok a magyar föld európai polgárosodásának legbeszédesebb tanúi. Ott ülnek sorban Pozsonytól kezdve Komáromon, Léván, Érsekújváron, Losoncon, Rozsfiyón, Rimaszombaton, Kassán át, a Felvidék déli pereme mentén azon az útvonalon, amelyen az európai haladás, polgárosodás és városiasodás hullámai a Magyar medence területére beáramlottak. Történelmük, kultúrájuk annyira magyar, kapcsolatuk a magyar földdel, amelyből kinőttek, ezeknek a patinás, barokkos városoknak annyira erős, hogy a húszéves cseh uralom sem tudott magyartalan tájvonásokat arcukba csempészni. Ahol a Délfelvidék harmadkori medencesorozata a legkeskenyebbre szorul össze, a Bükk-fennsík és a Szepes-Gömöri Érchegység között, jközvetlen északi szomszédságában terül el a Felvidék leggazdagabb 'vasércvidéke. Sajnos, az új magyar határ éppen hogy csak egy kis darabon kapaszkodik fel a vasércet rejtő tönk Karsztos mészkőtáblákkal borított platóperemére, így aztán a vasércvidéknek csak déli, jelentéktelenebb szegélyterülete került Magyarország birtokába. Ásványi nyersanyagokban való szegénységünkben azonban az a kevés bányakincs is sokai jeleni, amit visszakaptunk. A rozsnyói vasércbányák évi termelése meghaladja a 200.000 tonnát; Dernő már csak évi 50.000 tonnát termel. Csúcsomon vas- és antimonérc, Jolsván vasérc és magnezit került birtokunkba. Említést érdemel még a márvány-, mészkő- és építőkőbányászás, a zsírkő-, timföld-, travertino- és barnaszénelőfordulások is. A szén és vasérc közeli előfordulása különféle iparokat keltett !életre a Délfelvidék, a Kisalföld és a kárpátalji síkság városaiban. F)gyre jobban izmosodó iparunknak örvendetes erősödését jelenti Kassa, Rozsnyó, Losonc, Fülek, Perbenyik változatos ipara, melyhez kiegészítőként járul a kisalföldi városok (Komárom, Érsekújvár, Ĺéva, Nagysurány, Magyardiószeg, Dunaszerdahely, Somorja) élelmiszeripara és Úngvár, Munkács ipari tevékenysége. Az iparágak részletes felsorolását itt mellőznünk kell, de jegyezzük meg, hogy a visszacsatolt terület iparvállalatainak térbeli megoszlása némileg enyhíteni fogja Magyarország iparának túlzott és egészségtelen budapesti centralizációját is. A kisalföldi malmok és cukorgyárak, a Délfelvidék üveg-, vas-, fa- és textilipartelepei, Kassa. Munkács és Ungvár gyárai, az iparművek épületcsoportjai színt és változatosságot hoznak a túlnyomóan mezőgazdasági magyar táj alföldies egyhangúságába. A magyar gazdasági élet nyereségeként kell elkönyvelnünk kül- és belföldi idegenforgalmunk várható emelkedését vendégvonzó földrajzi «széphelyeink» meggyarapodásával is. A Délfelvidék medencéi, erdős halom- és dombvidékei, az újra birtokunkba került pelsőci és tornai karsztvidék, a teljesen magyar kézbe került aggteleki barlangrendszer a természetjárók túralehetőségeinek fokozódását és a hazai föld jobb megismerését és megbecsülését fogják eredményezni. Nem volna teljes földrajzi természetű megemlékezésünk a visszacsatolt területről, ha néhány szót nem szólnánk az új magyar északi határról. Megvonásának az volt az alapelve, hogy a néprajzi szempontok mellett sem stratégiai, sem gazdasági, sem közlekedési elveket és meggondolásokat nem szabad figyelembe venni. így aztán, bár az 'etnikai elv hiánytalan megvalósítása sem sikerült, ez az új határ