K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék gazdasági élete. Thury György dr.
81 magyar kisebbségének gazdasági történetén keresztül belevilágítani a tegnapok tükrébe s megismerni a huszita tatárjárás mozgató erőit. A Csehszlovák állam nélkülözte azt a földrajzpolitikai adottságot, mely a természetes fejlődés alapja. Ezt a hiányt a csehszlovák kormány politikai eszközökkel akarta áthidalni. A józan megítélést azonban felborította a nagy cseh birodalomról álmodók tábora, akik az új földesúr részeg mámorával önzőén félretolták a mértéket s mindent, az éhes cseh nagytőke számára akartak biztosítani. Szlovákiát gyarmatnak tekintették, amelynek egyetlen feladata a fogyasztás, egyetlen kötelessége a teljes beolvadás A csehszlovák kormányzat minden gazdasági törekvése ezt a sarkalatos nagycseh politikai ábrándot szolgálta. Ennek a célnak megvalósítására törekedett a csehszlovák földreform, a felvidéki gyáripar lesorvasztása, a felvidék kereskedelmének kisajátítása, végül a kisebbségellenes bankpolitika. „A földreform Szlovákiában a Csehszlovák állam és nemzeti jogaink számára: történelmi kérdés" — mondotta Hodzsa Milán, ezért sietett a cseh törvényhozás kimondani, hogy minden 250 hektárnál nagyobb területű földbirtok lefoglalható — így vesztette el a felvidéken a kenyerét közel 5000 gazdasági alkalmazott és 50.000 magyar mezőgazdasági munkás. így jutott 1930-ig a magyar kisebbséglakta területen 130.280 hektár föld felosztás alá s ebből idegenek 79.37%>-ot kaptak. (Nyitra-Pozsony k. e. e. vármegyék területén a csehszlovák földreform következtében beállt változást a 100 holdon felüli birtokoknál táblázatban mutatjuk be.). A földreform kizárólag telepítés célját szolgálta. A reform során 94 telepet alapítottak, ebből 64 törzsökös magyar területen létesült, hová morva, cseh, szlovák gyarmatosok fészkelték be magukat. A telepek számára kiosztott terület 29.538 hektárt tett ki, ennek háromnegyedrésze a magyarság kezéből került ki. Ezenkívül 32.163 hektárt maradékbirtok gyanánt osztottak szét politikai érdemek jutalmazására. A volt földtulajdonosok földjükért holdanként átlagban papíron 384 cseh koronát kaptak. Ebből levonták a vagyondézsmát, úgy, hogy a tulajdonos kezéhez fillérek folytak, mert a dézsmán felül maradt összegnek csak 18%-át fizették ki készpénzben, a többit úgynevezett „kötvényekben" adták. A kiosztásnál 2000—5000 cseh koronáért árusították a földet, a vételár fizetésénél a törvény értelmében tíz százalékot kellett fizetni, a légionárius telepeseknek azonban ezt is elengedték. A cseh és szlovák telepesek a gazdálkodásuk megindításához nagy pénz- és természetbeni támogatást kaptak. A 11.000 magyar, aki nagy nehézségek árán jelentéktelen földdarabkákhoz jutott, csupán saját erejére utaltan próbált gazdálkodni, míg végül teljesen tönkrement s szaporította a mezőgazdasági proletariátus számát. A Felvidék magyarságának 64 százaléka őstermelő volt. A Csehszlovák állam kialakulásának elején nagy mezőgazdasági kereslet mutatkozott. Volt olyan idő, amikor a búzáért 400 cs. koronát adtak. A magyar gazdaréteg hiszékenyen felült a csehszlovák propagandának, mely könnyen kínálta a bankkölcsönt, elhitte, hogy a gabona szűkében szenvedő Cseh állam mindig magasan fogja fizetni a búzát, mintsem importáljon. Megkezdődött a meggondolatlan beruházás a bankok pénzén. A gazdatársadalom 70 százaléka eladósodott. Közben a búza ára egész 80 cs. koronára morzsolódott le. Az adósok képtelenek voltak törleszteni. Megindult a perlavina, mely számtalan gazdát derékbatört. A csehszlovák kormány sokáig céltudatosan elnézte a romlást, csak amikor már a cseh ipar termelését is veszélyeztette a folyamat, akarta megállítani az áradatot. Különböző intézkedések után 1934-ben bevezették a gabona egyedáruságot, a gabona kereskedelmét, a Csehszlovák Gabonatársaság kezébe adták. A cseh gabonaegykéz új módszert talált ki a Felvidék kizsákmányolására. A gabona árát az alacsonyabb sikértartalmú csehmorva búza prágai árfolyamán szabták meg, s így a felvidéki gazda magasabb értékű gabc5