K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék gazdasági élete. Thury György dr.
80> csak 8850 k. h. terem, ennek termése összesen 39.411 hektóliter. A vármegye állattenj'észtése is magas színvonalú, különösen a ló,, szarvasmarha és sertéstenyésztés. A ló tenyésztés a Csallóközben virúl' hol értékes félvér fajtákat nevelnek. Azonkívül kiemelkednek a tallósi, szomolányi, az ábrahámi és sárosfai ménesek. A szarvasmarhatenyésztés tejre és húsra törekszik. A vármegye szarvasmarha állománya 108.935 drb., számtalan nagybirtokos tisztavérű marhákat nevel. A sertéstenyésztés a vármegye minden községében virágzik. Az erdőgazdálkodás 156.019 k. holdon folyik. 86.900 k. h. üzemtervszerű kezelés alatt áll. A fakitermelés 327.609 tömör köbmétert tesz ki annak 35 o/o épület, haszon és szerszámfa, 65 o/o-a pedig tűzifa. Ezt a nagymennyiségű fát számtalan fűrésztelep, feldolgozó gyár és szénégető készíti ki. Ipari téren Pozsony vármegye Nagymagyarország iparának az élén halad. Gyáriparának központja Pozsony, mely az üzemek számát tekintve Budapest után következik. Az ipari népesség Pozsony város lakosságának 21.08 o/ 0-át teszi ki. A vármegyében 95 jelentékeny ipartelep dolgozik, mezőgazdasági szeszgyárak nélkül. Ezek közt nemzetközileg is elismert nagy gyárak is szerepelnek. A Dinamit Nobel gyár mely 284 holdon fekszik, a diószegi cukor és szeszgyár mely 230.000 q. cukrot termel, — Nagyszombati Stummer-féle cukorgyár mely 20.000 waggon répa feldolgozását végzi. Kereskedelmi téren a vármegye gabona kereskedelme nagyarányú. Pozsony a borban világmárka. A város kereskedelmi életét nagyban emeli, hogy a pozsonyi keresk. és iparkamara kerülete 2.668.412 kat. hold területet ölel magához, Komáromtól Zólyomig húzódik. A csehszlovák korszak. Nyitra és Pozsony vármegyék a világháborút megelőző években érték el a természetes virágzás teljét. A világháború alatt jelentkező másodvirágzás már a beteg elfajulásnak láza volt, mely a gazdasági szabadságot nagyrészt szabadosságra használta, mintegy előkészítette a liberalizmus bukását. A gazdasági életnek ez a beteges fejlődése jelentkezett a két vármegyében is. A határmenti fekvés igen nagy lehetőséget nyújtott az alkalmi számításnak, a konjuktura kereskedelemnek, mely megrontotta az ipari és kereskedelmi élet konzervativ elemeinek ís nagyrészét. Pozsony háború alatti életét nemcsak a hadiipar duzzasztotta fel, hanem a császárváros közelsége is, amely a magyar határvárost éléskamrájának tartotta, mert jó pénzért mindent kaphatott Pozsony piacán. Hasonló helyzet volt a Morva folyó mentén, hol nagy tömegben folyt az élelmiszer csempészés, aminek következtében a két vármegye piaci árai meghaladták a főváros kiskereskedelmének felcsigázott árszintjét. Pozsonyban, a morva határmenti községekben virágzó csempésztőzsdék behálózták az egész vármegyét. Nyitra megyében Érsekújvár volt a háborús kereskedelemnek legnagyobb központja, hol főképen a gabona és a liszt üzlet fejlődött nagyarányúvá. A természetellenes fejlődésnek a háborút követő összeomlás vetett véget. A vesztett háború földrengése elsősorban a termelő réteget sújtotta. A cseh megszállás a két vármegye nagy gazdasági múltjának minden gerendáját megbontotta. Míg a mozgékony, spekulativ vagyon jelentékeny része kijátszhatta a romlást, addig a történelmi magyarság pőrére vetkőzve, tehetetlenül állt az események országútján, bénúltan belezuhant. egy mesterséges, a kialakulás nehézségeivel is terhelt állam ismeretlen életébe. A cseh megszállás megszüntette úgy Nyitra, mint Pozsony vármegyét. A csehszlovák uralom alatt ennek a két megyének gazdasági életéről területi alapon nem beszélhetünk. Mérleget készíteni, tárgyilagos magyar szemmel bírálni, a történetíró tollával belemélyedni ennek a földdarabnak csehszlovák életébe lehetetlen, mert a közelség és az eleven élet nem engedi meg, hogy a rideg valóság szóljon. Egyetlen út marad, a Felvidék
