K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék gazdasági élete. Thury György dr.
77> rûlete 247.386, a vármegye műv. területének 25.9 o/ 0-a. Ebből hitbizományi 66.571, egyházi 29.269, egyházközségi birtok 11.221, végül községi és kisbirtokossági 127.583 k. hold. Búzával bevetett terület 1896-ban 60.195, rozs 81.886, árpa 130.391, zab 27.461, cukorrépa 27.328, burgonya 26.360, tengeri 24.703 k. hold. Búza kizárólag kivitelt szolgál, a vármegyei malmok a lisztnek jelentéktelen hányadát dolgozzák fel. Ez időben Érsekújvár az osztrák-magyar monarchia árpapiacának központja, innen irányítják Budapest és Bécs árpaüzleteit. A tizennyolcadik századdal szemben a szőlőművelésben nagy hanyatlás jelentkezik, amit a filoxera idéz elő. A helyi piacokon a csornoki. zobori, cétényi borok fogynak, a vágújhelvi borokat távolabb is keresik. A megye hagyományos gyümölcskultúrája szintén hanyatlást mutat. Csak a rudnói és vesztenici völgy lakossága foglalkozik belterjes és nagypiaci termeléssel, a többi vidék ahol egykor mérföldeken át egész gyümölcsfa erdők tenyésztek, teljesen elhanyagolta a gyümölcstermesztést.Itt ott találkozunk szilvásokkal, de a nemesebb körte, barack, dió már a kertbe szorúlt, legfeljebb a kispiaoot szolgálta. Az állattenyésztés két irányt szolgált: a szarvasmarha és a lótenyésztést. Amíg a tisztavérű szarvasmarhák tenyésztésével leginkább csak uradalmak foglalkoztak, addig a lótenyésztés terén általánosan magasabbrendű igyekezetet látunk. A nyitramegyei kisgazda épen úgy, mint a nagybirtokos pompás faj lovakat tenyészt. Különösen az érsekújvári és a vágsellvei magyar gazdák lovai híresek. Újvár lóvásárait német, francia és angol lókereskedők rendszeresen látogatják^ Állami méntelep van Bajnán, uradalmi ménesek Örményben. Tótmegyeren, Vittencen, Bodokon, Bucsányban. A haltenyésztés, Nyitra megye egykor messzeföldön híres foglalkozási ága a múlttal szemben visszafejlődött. Az érsekség nyárhídi halastavai a Nyitra folyó 1850 utáni szabályozás után megszűntek. Ellenben világhírűvé fejlődött a hetvenes években létesült dejtei haltenyésztő telep, mely negyven holdnyi területen harmincegy halastóban pisztrángot és pontyokat nevelt. Halpete termelésének legjava tenyésztési célokból Német és Olaszország halastavaiba került. A megyében elterülő 218.563 kat. hold erdő terület jelentékeny jövedelmet biztosít. A területből 89.109 bükk és gyertyánfa, a morvamenti síkságon 20 257 h. fenyő, a privigyei járásban 15.750 k. hold cserfa, 5711 k. h. lue és 3807 k. h. jegenye fenyő. A jelentékeny kiterjedésű erdőkkel nem áll arányban a faipar, aminek kifejlődését a szállítás drágasága okozza. A nagyobb erdők mellett hiányzik az olcsó szállítást biztosító vízierő. Néhány kisebb fűrész- dolgozik a nagyobb uradalmakban, ezek főképen az építészeti célokra alkalmas műfát termelik. Míg egyes foglalkozási ágakban visszaesést tapasztalunk, addig új jövedelmi ágak közt a vadtenyésztés virágzott ki. Nyitra megye össz vadászterülete 936.556 k. h. Ebből erdő 225.105, egyéb terület 771.451 k. hold. A vadbőség a legnagyobb az érsekújvári, galgóci és szakolcai járásokban. Dámvad, és muflon a nyitrai és a nagytapolcsányi járásokban tenyészik. A vármegye vadbőségét jellemzi, hogy 1893-94. vadászati évadban 114.446 frtľ-ot képviselt az elejtett vadak értéke. Itt kell megemlítenünk a vármegye egyik nevezetességét, a kopcsányi kacsafogót, ahol csalogató, vadkacsák segítségével zsákalakú' .fogóhálóba csalják a tóra leszálló kacsákat. A kacsafogót 1784-ben alapították. Az Í850-ből származó kimutatás szerint évente 10—15.000 kacsát fogtak össze. A tizenkilencedik század végén jelentős fejlődést mutat a vármegye gyáripara. Első helyen a nagy sur ányi cukorgyár áll, mely ez időben átlag 5—600.000q. cukorrépát "dolgoz fel és főüzem idején 900 embernek ad kenyeret. A sur ányi cukor nagyobbrészét a belföldi piac:.
