K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék gazdasági élete. Thury György dr.
78> a felesleget pedig a keleti országok veszik át. A báró Stummer család tulajdonát képező tavarnoki cukorgyár átlag 400—450.000 q répát liasznált fel. A harmadik cukorgyár a sasvári, melv már csak 250 munkást foglalkoztat és feldolgozott répamennyisége 160.000 q. Jelentős iparvállalat ez időben a mátrai malátagyár, měly 30 ezer q. árpát liaszkaál fel. A nyitrai maláta'és sörgyár, mely 20 ezer hektó sört termel, közismert a Thonet testvérek nagyugróci fabútorgyára. Nagy virágzásnak örvend a malomipar. Nagyszabásúnak ígérkezik 1864-ben alakult nyitrai gőzmalom, amely rövid "idő alatt tönkre ment. míg két évtized után Back Ernő kezébe jutva felvirágzott. Vizierővel hajtott műmalmok közt a Hungária r. t. tulajdonát képező nyitrai és alsókörösbányai, a n agy surány i és érsekújvári műmalmok lendültek fel. Az érsekújvári műmalmot 1893-ban a hercegprímási uradalmaktól 200 ezer frt.-ért vásárolták meg a monarchia árpakirályai, a Klein testvérek és rövid idő alatt a legelső malomüzemek közé emelték. Jelentős fejlődést mutat még a műtrágyagyártás, mely Vágújhelyen, Nagytapolcsányban és Nyitrán indult meg. Meg kell emlékezni h vármegye szesziparáról. 36 szeszgyár, 1096 szeszfőzde dolgozik a vármegyében. A legtöbb szeszgyár a nagytapolcsányi, vágújhelyi és galgóci körzetben dolgozik. A vármegye kereskedelme a gabonakereskedelemben csúcsosodik ki. Ennek központjai: Nyitra. Érsekújvár és Nagytapolcsány. A kereskedelem többi ága hanyatlást mutat. Ez a hanyatlás még à vásárok forgalmában is mutatkozik. A. pénzgazdálkodás terén a vármegyében 15 takarékpénztár, 2 népbank, 4 hitelbank, 1 keresk. 'és hitelbank és 1 iparbank tevékenykedik. Míg 1884-ben a betétek 8.505.888 frt.-ot tesznek ki. 1893ban már 14.399.439 frt.-ra emelkednek a fent elsorolt pénzintézeteknél. A vármegye gazdasági életének 19-ik századi mérlege érdekes keresztmetszetét adja annak a fejlődésnek, amely a huszadik század elején a megye minden jelentős ipari és kereskedelmi vonatkozását szerves függésbe hozta a főváros nagy pénzintézeteivel. Pozsony vármegye gazdaságtörténeti múltja. A honfoglalás óta Magyarország nyugati irányban haladó forgalmának kapuja mindig Pozsony vármegye volt. A jövő-menő forgalom teremtette meg a vármegye iparát és kereskedelmét. Mezőgazdaságának korai virágzását biztosította a terményekben szegény Ausztria és a Cseh-morva föld piaca. A vármegye mezőgazdasági múltjában a búzatermelés, a gyümölcstermesztés, a szőlőművelés, az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás! vezetett. Búzatermelés terén már évszázadokkal ezelőtt nagyobb birtokokon szakszerű termelési rendszer nyomait látjuk. Gyümölcstermesztés terén a Csallóköz és Modor környékének nemes gyümölcsét az osztrák piac keresi, szőlőművelésben már a legrégibb hagyományok szerint a vármegye népe tökéletes mester, remekzamatú borait különösen a császárváros fogyasztja. Pozsony városának 1434-ben 819 adófizetője Van s ezeknek több mint a fele boradót fizet. Pozsonyon kívül Szentgyörgy, Bazin, Modor, Nagyszombat halárában nagy kiterjedésű szőlők ontják a bort. Már a középkorban borbehozatali tilalom védi a vármegyét más magyar bornak versenyétől. A vármegye területének jelentékeny részét erdők borítják. A 15-ik században a szentgyörgyi grófok erdőbirtokai már rendszeresen gondozottak. Pozsony város régi számadó könyvei pedig erdészekről beszélnek s a vad árusítása is rendszeres városi jövedelemnek szolgál. Az állattenvésztés virágzásáról már az Árpádházi királyok okmányai tanúskodnak. A Csallóköz kövér legelőit gulyák hasznosítják, Alistálon és Felistálon királyi ménes legel, Sala környékén királyi disznópásztorok ősi rendje őrzi a csürhék százait. A vármegye mezőgazdasági életét a megye ipari és kereskedelmi
