K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék gazdasági élete. Thury György dr.
75Nyitra vármegye gazdaságtörténeti múltja. Nyitra megye mezőgazdasági múltját a gabonatermelésen, a szőlőművelésen kívül a gyümölcstermesztés és a zöldségtermelés jellemzi. A gabonatermelés a vármegye déli vonalán, a szőlőtermelés a megye gerincén áthullámzó dombokon virágzik. Surány, Nyitra és Nagykér között. Elefánton, Csitáron, Nagyságon nagy szőlők terülnek el. A Vág alsó vidékén. Tornóc, Tardoskèdd, Sellye. Királyfa és Újvár környéke messze földön híres gyümölcsöt termel. Ludány almáját mindenütt szívesen veszik. II. Èndre királynak 1293-ban kelt oklevele megemlékezik Nyitra megye nagy gyümölcsös kertjének életéről. ösi hagyomány a vármegyében a zöldségtermelés. A Vág alsó folyásának partmenti határa kiválóan alkalmas erre. 1400 táján kiadott oklevél a zerdahelyi határban nagy káposztás földet említ. Tollius Jakab diusburgi főiskolai tanár, aki 1687-ben keresztül utazott Nyitra megyén azt írja Nyitra földjéről: «a talaj oly termékeny, hogy minden trágyázás nélkül vetik el a kaszás és egyéb növényeket». 1395-ből származó okmányból a vármegye fejlett marha és lótenyésztésére következtethetünk. Ghymes várában és a bencések sallai birtokán jeles ménesekről emlékezik a krónika. A haitenyésztés a vármegyének ősrégi foglalkozási ága. Vármegyeszerte nagy halastavak vannak. A zobori konvent már alapításakor nag} r halastóval biztosítja böjti szükségletét. Nvárhíd környékén az esztergomi érsekség a halastavak egész sorát gondozza. A nagyobb birtokosok mind jeles haltenyésztők. A Vágón külön halásznép keríti a hálót. A dunai halászat joga az érseké, majd a királyi szolgáké, 1222-ben pedig a szolgagyőri várnépeké. Ipari téren a kézműipar mellett, a falvakban a háziipar virágzik. Vittencen a szabók 1548-ban alakult céhe mellett 1651-ben alakul a takács céh. 1693-ban a vargák, 1730-ban a posztósok céhe. A malomiparról 1423-ban kelt okmány tanúskodik. 1735-ben 5 molnár tartozik a céhbe. 1764-ben sörházat említ a krónika, amiért Molnár Endre serfőző 100 körmöci arany bért fizet. Vágújhelyen az 1753-iki összeírás 220 iparost említ. 1628-ban Verbón 4 szabó, 5 fazekas, 2 szűcs, 2 pintér, 9 posztógyártó, 5 varga. 1 kalapos, 4 mészáros él. Ugyanitt az 1753-iki összeírásban már 12 i iparost találunk, köztük serfőzőt, mézesbábost, aranyművest és 23 molnárt. Csejtén ebben az időben 64 iparos van. Nagykosztolányban sörház és műmalom, Boriban a sörházért 220 frt. bért fizet a mester. Galgóc, Privigye jelentékeny ipari központok, a vármegye északnyugati községeiben à fafaragás virágzik. Német-Prónán darócot készítenek. Érsekújvár a török megszállás alatt számos keletről beszivárgott iparosnak adott kenyeret, ezek portékáit a házaló kereskedelem széthordta vármegveszerte. Érsekújváron 1939-ben folytatott ásatások alatt a török hódoltság kulturrétegében több kisázsiai eredetű művésziesen színezett cserepet találtunk. 1790 körül Sasváron kartongyár dolgozik, Privigyén pedig poroellán' fabrika készít jófajta edényeket, örök emléket állított magának az Í825-ben megszűnt holicsi porcellángyár, amelynek készítményei ma már muzeális értékűek. Mint a különböző idők okmányaiból kitűnt a vármegyében rendkívül virágzott a serfőzés mesterségé. Az esztergomi érsekségnek Érsekújváron az úgynevezett prímás-malom mellett állt a serfőzője (a mai leventeház helyén). Rendkívül nagy múltja van a vármegye malomiparának. Különösen a Nyitra folyó mentén igen sok vízimalom őröl. Ezek közt egyik legrégibb a nvárhidi malom, amelyről 1270-ben kelt okmány Is megemlékszik. Róbert Károly királyunk 1326-ban kelt oklevele említi a nyitrai káptalan három kőre' járó malmát- 1335-ben Mátyás a nyitrai kanonok, mint a káptalan kiküldöttje kiszáll Hrabar nevű községbe, hogy annak
