K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Pozsony vármegye története
49 A kuruc kornak eseményei mélyen felszántották a vármegye életét. A vármegye sokáig labanc volt. Ocskay kurucai már Léván táboroztak, Berthóty pedig Nyitrán száguldozott, mikor a bécsi udvar fegyverbe hívta a vármegye nemességét. A felkelő nemes sereg Schlick seregével Szerednél egyesülve indult Rákóczi ellen. Schlick Zólyomnál vereséget szenvedett, de ennél nagyobb csapás volt Bécsre, hogy a pozsony-megyei nemesség felismerte Rákóczi célját, tömegesen csatlakozott a kurucok zászlaja alá. Ez a változás hozzájárult, hogy Bercsényi és Károlyi kuruc serege a Vág mentén könnyen előretört, rövidesen elfoglalta a vármegye minden jelentős katonai pontját s miután a Duna kapuját jelentő Dévény várára is kitűzték Rákóczi zászlaját a német sereget egész Bécs alá kergették. A kurucok sikere megdöbbentette a császári udvart. Heister tábornokot küldték a szabadságharc letörésére. Heister a Csallóközön át igyekezett a kismagyar-alföld vonalát megszállni, Ritschán tábornok feladata pedig az volt, hogy a Morva-föld felől Trencsénbe törjön és elvágja a Vág völgyét. Heister Cseklészig jutott, Ritschán seregét a kurucok a nádasi szorosba kelepcébe csalták úgy, hogy később letette a fegyvert. A kuruc diadalok annyira felvillanyozták az északnyugati vármegyéket, hogy 10.000 hajdút állítottak a kuruc zászlók alá. Éveken át tartott a vármegye területén a kuruc-labanc világ vetélkedése, amelynek lelke Ocskay brigadéros, Bottyán tábornok, Bercsényi Miklós, Forgács Ádám és Károlyi Sándor, főbb állomásai a Vág völgye, Nagyszombat, Bazin, Szentgyörgy, Modor, Csallóköz, Szomolány, Vöröskő, Stomfa, Galánta, Jablonca. Pozsony vármegyének alig volt olyan helye, hol ne csordult volna kuruc vér, mikor Heister a trencséni döntő csatával visszavonulásra kényszerítette Rákóczi seregét, elhallgatott a tárogató. Mit sem változtatott a helyzeten, hogy béri Balogh Ádám 1710-ben rövid időre megszállta Szentgyörgyöt és Bazint. A szatmári béke 17 líben lezárta a kuruc idők minden romantikáját, de a pozsonymegyei nép szívében tovább élt, a magyar és a szlovák jobbágy utódok sokáig énekelték Bercsényi nótáit. A kuruc felkelés idején Pozsony mindvégig „labanc fészek, labanc virág maradt". A császár győzelme után javát remélhette, de még a pozsonyi haszonmagyarok is csalódtak, mert az osztrák gyarmatosító politika nem ismert kivételt, miért a város ipara és kereskedelme a 15-ik század színvonalára süllyedt, ami nem maradt hatástalan a vármegyére, hol a kuruc-labanc világ sebei még nem gyógyultak be. A nagy leromlás súlyosan érintette főképen a vármegye jobbágy tömegeit, akik a tűrhetetlen földesúri iga alól igen sok esetben a teljesen elnéptelenedett töröktől visszakerült délvidékre szökdöstek, aminek a megakadályozása sok dolgot adott a vármegyének. Amikor 1712-ben III. Károlyt Pozsonyban királlyá koronázták, új reménység ébredt a józanabb rendek szívében. Károlyi Sándor, aki már II. Rákóczi Ferenc fejedelemsége alatt felszólalt „a nyomorgó, a terek által elalélt s fogyott szegénység" érdekében, szíve szerint hangoztathatta a nép megsegítését, mert III. Károly első törekvése nemcsak az ország kormányzásának megreformálása, hanem az elnyomott rétegek felsegítése is volt. Megvalósult a helytartó tanács, a kancellária új szervezete, de a rendek kitértek a jobbágyság jogviszonyának rendezése elől, maradt a régi rend, aminek terhét még az 1715-ben behozott állandó hadsereg adója is tetézte. 1715-ben az országgyűlés elrendelte, hogy a királyi koronát a pozsonyi várban őrizzék. 1722-ben a végleg megszervezett helytartótanács székhelyének Pozsonyt rendelték. Ugyanezen évben a vármegye jelentős történelmi szerepet vállalt, országos központja lett, a pragmatica sanctió propagandájának. A Habsburgház trónöröklési rendje női ágra való kiterjesztésének tárgyában 1722. máj. 22-re országgyűlést hirdettek Pozsonyba. Az udvar minden eszközzel biztosítani igyekezett az országgyűlés hozzájárulását. A propaganda lelke Pálffy nádor, Csáky Imre bíborosprímással karöltve mindent elkövettek a vármegyében, hogy a megyegyűlésen keresztül befolyásolják a nyugatmagyarországi megyék rendei2
