K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
A vármegye művelődési viszonyai.Oberth Kálmán
30 könyvek összeállítása, igen értékes magyar irodalmi termékekkel gazdag népkönyvtárak létesültek. A beérkezett jelentések alapján vármegyénk területén a felszabaduláskor a községi népkönyvtári könyvek száma meghaladta az ötvenezret. Természetesen itt is történtek visszaélések, — különösen néhán}^ túlbuzgó jegyző részéről, — ki feltétlen szükségesnek látta, hogy az összes csehszlovák vezető férfiak életrajzai, munkái, vagy az általuk ajánlott munkák — a magyar népkönyvtárak részére is beszereztessenek — akár olvassa azokat valaki, akár nem. Ezek voltak a magyar népkönyvtárak «díszei» s roppant nagy «kíméletnek» örvendtek, mert míg a magyar írók magyar munkáit hordták, vitték, olvasták s nyűtték, — amíg csak összetartott, — addig emezek díszes arany, bőr, félbőr kötésekben érintetlenül ékeskedtek a polcokon. A felszabadulás utáni könyvtár-selejtezésekkor mintegy 16 ezer ilyen jókarban lévő, de nem nekünk való könyv került kiselejtezésre, úgy hogy jelenleg, — az azóta beszerzett néhány új könyvvel, — mintegy 35 ezer a vármegye községi népkönyvtáraiban található könyvek száma. Ezeknek azonban mintegy 50 o/o-a már annyira használt, hogy legfeljebb a folyó év végéig szerepelhet a leltárakban s használatból való teljes kivonása elkerülhetetlen. Már jelenleg is van olyan községünk, ahol a kiselejtezés után mindössze 16 drb. könyv maradt a könyvtárban. Elsőrendű köz- és nemzeti érdek volna a népkönyvtárak sürgős továbbfejlesztése, használatból kivont könyveinek pótlása és gyarapítása. Itt sajnos, rá kell mutatnom arra, hogy ennek a nép- és közművelődési szempontból oly igen fontos tényezőnek továbbfejlődését illetőleg igen komoly aggályaim vannak. Mert amíg a 20 évi megszállás alatt a népkönyvtárak fenntartását és községenkénti költségelőirányzatát törvény szabályozta és írta elő, — és ezzel nemcsak a könyvtárak fenntartását, hanem fejlesztését is biztosította, — mert az évente beszerzett átlag 50-60 új könyv nemcsak a használatból kivontakat pótolta, hanem bár lassú, de folyotonos gyarapodást idézett elő — addig a jelenlegi intézkedések lehetetlenné teszik a legfontosabb és legszükségesebb könyvek beszerzését is. Községeink részben már a megszokás alapján, mert tapasztalatból tudják és érzik, mily fontosak és nélkülözhetetlenek e népkönyvtárak: önként, saját hatáskörükben, mintegy természetes és magától értetődő költségelőirányzati tételt kezelték továbbra is a népkönyvtárak fenntartására fordítandó összeget s csupán annyit változtattak rajta, hogy annak eddig KC-ben megállapított mérvét pen.gőre átszámítva állították be a költségvetésekbe.
