K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
A vármegye művelődési viszonyai.Oberth Kálmán
29 Á vármegye művelődési viszonyai Oberth Kálmán vm. népm. titkár. A trianoni béke Nyitra Pozsony egyesített vármegyék egész területét is leszakította az anyaországról, mellyel ezer éven keresztül mindenben összeforrt. A világháborút követő zűrzavaros állapotok közt megdöbbenve álltunk s nem akartuk, nem tudtuk hinni, amit rólunk Trianonban végeztek. Az elcsatolást követő első években az új államhatalom iránti gyűlölettől eltelve minden megfontolás nélkül kapkodtunk a legcsekélyebb kilátással biztató, vagy teljesen kilátástalan terv és megmozdulás után. Minden más munkánk léleknélküli és gépies volt s tisztán a mindennapi kenyér biztosítását szolgálta. Idő kellett ahhoz, hogy magunkra találjunk és összefogó építőmunkához lássunk, hog} r az itt élő magyarság szét ne essen, faji, nemzeti öntudata éljen és magyarságához való ragaszkodással, áthatott fajszeretettel büszkén utasítson vissza minden tervszerű mesterkedést. A megindulás igen nehéz volt, s kezdetben igazán csak egyéni megmozdulásokról lehetett szó. Néhány lelkes tanító, pap, vagy magános, független ember kezdett foglalkozni a közműveltség terjesztésével a magyar falvakban és városokban. Már ahogy lehetett. Egy-egy jólsikerült műkedvelő előadás, téli felolvasó esték, műsoros délutánok voltak azok az alkalmak, ahol a népet össze lehetett hozni és vele foglalkozni. Szerencse volt, hogy az államhatalom nagy súlyt helyezett a közműveltségre s reánk az itt élő kisebbségre nem hozhatott külön törvényt és rendelkezést. Ezeket aztán a legmesszebbmenő lehetőségig igyekeztünk kihasználni. A kötelező «felnőttek oktatása» igen jó alkalom volt arra, hogy a «jóváhagyott» s főleg iskolai alapismereteket adó tanmeneteken kívül bőséges magyar irodalmi és történelmi ismereteket nyujtsunk. A kötelező tanórák után szívesen maradt együtt a hallgatóság, hogy megismerkedjék Petőfi, Arany, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth és a többi nagy magyar író szellemi gyöngyével, hogy erőt merítsen és lelkesüljön Zrinyi, Hunyadi, Széchenyi. Kossuth, Deák, stb. nagyjaink életéből és példájából. Ugyanez volt a helyzet a községi népkönyvtárakat szabályozó törvény végrehajtásánál. A törvény előírta, hogy minden község lélekszáma szerint évente, fejenként 0.50 Kc-t állítson be költségvetésébe s ezt fordítsa a népkönyvtár fejlesztésére. Itt sem lehetett a magyar községeket kivenni a törvény alól s ha jó kézbe került a megrendelői
