Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Dr. Franciscy Lajos

DR. FRANCISCY LAJOS 1933 áptrilis 6-án, húnyt el 71 éves korában Nitrán dr. Franciscy Lajos kanonok, a nitrai magyarságnak Jeszenszky Alajos kanonok halála után elismert vezére. A Nitra melletti Salakúz községben született 1862 szeptember 25-én. Középiskolai tanulmányait Nitrán végezte. 1884-ben a bécsi Augustinumpapnevelő intézet növendéke. 1887-ben hittudományi doktornak avatták, ugyanez évben kinevezték a nitra-alvárosi plébániához káplánnak. 1889-ben teológiai tanár, 1889-ben szentszéki ülnök, 1911-ben kanonok, 1912-ben a nagyszeminárium rektora, 1295-ben a cseh-szlovák parlament szenátusának tagjává választotta a keresztényszocialista párt. Politikai hivatása a régi magyar néppártban gyökerezik. Szerkesztője volt e párt hivatalos lapjának, a »Nitramegyei Szemlének«. Ezt az irányt .szolgálta a keresztényszocialista párt tagjaként is az államfordulat után. Négy évig, mint szenátor ismételten feltűnt parlamenti beszédeivel. Mikor az új jelöltséget nem vállalta, négy éven át kapott szenátori fizetésének teljes összegét, 200,000 koronát egy magyar papképző intézetnek ajánlotta fel. TJj pártot alapított, a «Katolikus pártot» és átvette az «Érsek-Újvár« című helyi pártlap szerkesztését. Mint újságírót, írót választékos, finom stílus, gondos tanulmánnyal megalapozott felkészültség, sokoldalú tudás, eredetiség jellemzi. Éveken át volt vezércikkírója nitrai lapjának, hétről-hétre foglalkozott a világeseményekkel, a belföldi mozgalmakkal — a lehiggadt bölcseség, a nagymultú politikai iskolázottság, az emberiség javáért dobogó meleg szív megnyilatkozásával. Fiatalabb korában hosszú utazásokat tett, járt a Szentföldön is. (Utazását könyvben írta le.) Élettapasztalata, írói és szónoki tehetsége, függetlensége feljogosították arra, hogy vezéri szerepet vigyen. Mikor több évi előkészület után megalakult a Szlovenszkói Magyar Kultúregylet nitrai fiókja, egyhangúan őt választották elnökévé. Ritka kötelességtudással, tüzes nemzeti érzéssel és példás szorgalommal tett eleget megbízatásának. A kultúrestélyeket mindig ő nyitotta meg egyegy ragyogó tanulmánnyal. Feledhetetlen marad az első estély zsolozsmaszerű ünnepi beszéde, mely márványba méltó, örökkévaló szavakkal véste a szívekbe a nemzeti kultúrák egymás iránt kötelező tiszteletét. Mint ember a legtisztábbak egyike volt. Közéleti működésében, magánéletében nincs egyetlen folt sem. Szinte nem e világból való volt ez a tündöklő fehérségű, eszményi lelkületű pap, kiről lepattant a gyanú, ki előtt meghajolt a politikai ellenfél. Tudásánál csak szerénysége volt