Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Jeszenszky Alajos

nagyobb. Általánosan ismert volt jótékonysága, mindenkin segített, aki hozzá fordult, nemcsak szenvelgő, édes szóval, hanem jelentékeny adománnyal. Vagyon nem maradt utána, hiszen már életében szétosztotta. Anélkül, hogy a nyilvánosság csak sejtette is volna, halála előtt egy évvel 100,000 koronás alapítványt küldött szülőfalvának, Salakúznak és 50.000 koronát édesanyja szülőhelyének, M. Hyndicének, azzal, hogy kamatait minden karácsony előtt a községi szegények közt osszák szét Végrendeletében, — melynek végrehajtását dr. Škrábik András akkori kanonok társára bízta — úgy intézkedett, hogy az ingóságainak eladásából befolyó teljes összeget a nitrai szegényeknek adják. Nagy politikus, nagy író, nagy ember volt, méltó arra, hogy el ne felejtsük. JESZENSZKY ALAJOS 1941 január 13-án lesz húsz éve annak, hogy Jeszenszky Alajos nitrai székesegyházi kanonok, pápai prelátus, c. apát, általános püspöki helynök, 72-ik évében elhúnyt. Jeszenszky kanonok egyik legnépszerűbb és legtiszteltebb alakja volt a nitrai közéletnek. Puritán életmódja, fennkölt gondolkodása közmondásos. * Kilép a Várutca zömök, agyagszinű házából. Lassú, meggondolt lépésekkel topog a város felé. A Huszár könyvesbolt az első stáció. Érdeklődik, megjöttek-e könyvei, kihúz tiszta, de már megfakuló kabátjából egy kis érmet, oly büszkén mutogatja, mint atya gyermekét, megmagyarázza a jelentéktelennek látszó fémdarab különös erényeit. Aztán elmondja, mit olvasott tegnap. És az egyszerű, őszinte, nyílt beszéd közelebb hozza a lelkeket, valami szokatlan, benső lelkesedés, lángol szét, mintha meglágyulnának az élet kérges gondjai, mintha maga a jóság elevenült volna meg és hintené szét sugaras áldását. A napi események unalmát friss forrásként töri át higgadt érvelése. Finom mosoly remeg át ajkán, egy-két szelíden gjúnyoló megjegyzést sem hallgat el, de rosszat nem mond senkiről. Mint egy régi, klasszikus bölcs ítéli meg a világ bolondságait, hiú mámorát, haszontalan mérgét, túl a napi politika zavaros hullámain, magasabb, felhő feletti álláspontról bírál tetteket és mozgalmakat. A kik hallgatják, szinte megnemesülnek hatásában, szinte érzik, mint lesznek jobbakká. Ez volt Jeszenszky, az embeír és a barát. Otthon, barnára fényezett ládákban gyűjtötte érmeit, régi pénzeit, sapkaplakettjeit és fogolytábori pénzeit. Szlovákia legnagyobb és legjelesebb gyűjteménye ez, értéke szinte meg sem becsülhető, javarésze merő arany. Korán hódolt-e passziójának és a jótékonyságon kívül — 5