Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)
Cserhelyi Sándor
CSERHELYI SÁNDOR Az a piarista atya, ki április 26-án a trenčínvidéki Lednicén 73 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének, nagyon mélyen véste be nevét a nitrai művelődéstörténetbe. 1865 február 14-én született a trenčíni D. Breznicén. Iskoláit Trenöínben, Trnaván, Vácott, Kecskeméten, a teológiát Nitrán, bölcsészeti tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. Mint középiskolai tanár első ízben a budapesti főgimnáziumban szerepelt. A piaristák rendjébe 1885-ben lépett, 1891-ben szentelték pappá. Mint a latin nyelv és a történelem tanára működött, szigorú és pontos pedagógus volt. 1898tól 1905-ig a nitrai r. kat. főgimnázium tanára, hosszabb ideig tanított B. Bystricán és Ružomberokban, majd mint igazgató Léván és Trenčínben. Az államfordulat után, 1920-ban visszaérkezett Nitrára, mint az újonnan megnyílt piarista társház rektorai, azóta szakadatlanul Nitrán tartózkodott. Mint a nitrai kollégium főnöke a legnagyobb eréllyel és szívóssággal védte meg a rend régi jogait. Az ő érdeme, hogy felvetődött és megvalósult a külön szlovenszkói piaristarend szervezése, melynek első tartományi főnökévé Róma 1930-ban őt nevezte ki. Megrendült egészsége miatt 1934-ben lemondott e méltóságáról. Állapota annyira roszszabbodott, hogy orvosi tanácsra Lednicére vonult unokaöccséhez, Cserhelyi Sándor ottani földbirtokoshoz. Itt érte el őt a halál. Holttestét Lednicén szentelték be a Trenčínben temették el a városi temetőben. Cserhelyi Sándorral sírba szállt a népszerű nitrai piarista-triász —• Ferenczi József, Váry Gellért, Cserhelyi Sándor — utolsó tagja, annak a népszerű triásznak, mely az államfordulat után is Nitrán időzött, a piarista nevelés és tanítás egykori dicsősége romjain. Miután Váryt és Ferenczit eltemette, egymaga maradt köztünk. Tanúi voltunk lelkes munkájának a rendtartomány megalapításáért és részvéttel láttuk lázas vergődését abban a meddő küzdelemben, melyet megalázónak érzett, lemondása után éveken át folytatott, hogy elégtételt csikarjon ki. Ma, mikor könnyesen gondolunk az egykori professzorra és igazgatóra, elmondhatjuk, hogy sem emberi, sem elöljárói becsületében sohasem esett folt. A régi Nitra ismét elvesztette egyik derék fiát — legyen áldott az emlékezete. 32