Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)
Szathmáry Géza
SZATHMÁRY GÉZA — PRZEMYSL HŰSE A przmyslei kiéheztetett védősereg 1915 március 19-én rohant ki. Az újságok akkor Lehmann repülő tiszt közlése nyomán sokat írtak Szathmáry Géza honvédezredes hősi magatartásáról, aki a kirohanás alkalmával bottal a kezében haladt ezrek élén a tízszeres orosz túlerő ellen. Szathmáry ezredes orosz fogságba esett, aztán 101 tiszttársával együtt 1917-ben kicserélték. 1917 július 13-án 27 hónapi hadifogság, után Nitrán lakó családjához visszatért. Dr. Szathmáry István, akkor vármegyei másod-főjegyző, testvérbátyjáról a következő felvilágosítást adta : — Híre terjedt, hogy nem Szathmáry, hanem Szakmáry Géza honvédezredes volt Przemysl hőse. A névcsere onnan eredt, hogy az ostrom alatt csakugyan egy Várady—Szakmáry Géza nevű honvédezredes ott volt a várat védő seregben. Bátyámnak ez a bajtársa azonban a március 19-i kirohanásban egyáltalában sem vett részt, mert akkor betegen feküdt a przemysli kórházban. A kirohanás a március 18-ról 19-re virradó éjszakán hajnali 2 órakor kezdődött és abban egy honvéd- és egy közös hadosztály vett részt. Szathmáry ezredes fütykössel a kezében haladt a hős honvédezred élén, amely az ostrom alatt több ízben kirohant. Sűrűn esett a hó, az éj leple alatt némán, tüzelés nélkül haladtak a honvédek az orosz állások felé. Amíg az éjizaka tartott, az ezred győzelmesen haladt előre. Kézi tusában «rajta» kiáltással egymásután két orosz állást foglalt el és kikergette az oroszokat állásaikból. Amikor azonbaiv szürkülni kezdett, az orosz tüzérség és gyalogság észrevette a honvédezred előnyomulását és egyszerre minden fogalmat meghaladó koncentrált ágyútűz, majd gyalogsági tüzelés alá vette. Bátyám mellől egymásután esett el tiszttársainak javarésze és jobb arcán őt is golyó érte. Arcából patakzott a vér, de ő zsebkendőjével letörülte azt és tovább ott maradt ezrede élén. A golyó csak súrolta bátyám jobb arcát, és nem hatolt be szájába. Maga sem értette a csodát hogy életben maradt. Egyszerre bátyám azt látta, hogy a jobb- és balszárnyon álló honvédezred három ezred által körülkerítve áll egymagában. Rövid kézitusa után bátyám látta, hogy a további vérontás hiábavaló lenne és a harc beszüntetésére adott jelt. Ily dicső magatartás után került a honvédezred életben maradt része Szathmáry ezredessel együtt orosz hadifogságba 1915 március 19-én reggeli 8 órakor. Az ezred előnyomulása és kézi tusája teljes hat óra hosszat tartott. Bátyám a taskendi, majd a turkesztáni fogolytáborba került. 1918 januárjában kinevezték vezérőrnagynak. Nitrán halt meg és a nitrai temetőben pihen. 33